Annak idején számos ember pusztán szóbeszédnek tartotta e történetet, de a madár tulajdonosa elvitte Mike-ot a University of Utah egyetemre, hogy bizonyítsa, a történet valós alapokon nyugszik.

Lefejezése 1945. szeptember 10-én Lloyd Olsen farmer a coloradói Fruitában megkérte anyósát, hogy csináljon neki tyúkhúslevest. Anyósát és feleségét hátraküldte az udvarba, hogy hozzanak onnét egy csirkét. Olsen kiválasztott egy öt és fél hónapos kakast, akit Mikenak neveztek. A húsvágó bárddal megkísérelték levágni az állat fejét, de ezt nem sikerült megfelelő módon végrehajtani. A bárd pengéje elkerülte az állat egyik nyaki vénáját, az egyik fülét és az agytörzs nagyobbik részét. Úgy tartják, hogy a nyaki artériája sem sérült meg az állatnak, illetve a megalvadt vér gyorsan elzárta a sérült ereket, ezért nem vérzett el az állat. Bár fejének jó részét elveszetette, az agytörzse és bal füle sértetlen maradt, ezért a szervezetének működéséhez szükséges funkciókat (légzés, szívverés), illetve a legtöbb válaszreakciót koordináló agytörzs továbbra is képes maradt életben tartani a jószágot. Az állat a félresikerült lenyakazást követően még képes volt egyensúlyát megtartani, bár kissé esetlen mozgással mozgott. A farmer még azt is megpróbálta, hogy visszavarrja az állat fejét, bár ez többé nem volt lehetséges. Miután a madár nem pusztult el, a meglepett Olson úr elhatározta, hogy gondját viseli az állatnak, akit víz és tej keverékével etetett egy szemcseppentő segítségével, valamint apróbb szemű gabonával. Kimúlása 1947 márciusában egy Phoenixben lévő motelban az éjszaka közepén fulladozni kezdett. Gazdája az állat népszerűségét kihasználó ismertető túra során véletlenül elfeledkezett Mike etetéséről és fecskendőinek megtisztításáról. Az állatot már nem lehetett megmenteni.