Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van. A géppel is minden rend..... - hú, a fenébe!
Az utasok halálra rémülve ülnek a helyükön, moccanni se mernek, amikor is újból megszólal a kapitány:
- Elnézésüket kérem, csak magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét!
Mire az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját...
Felszállás előtt a repülő utasai csodálkozva látják, hogy a kapitány egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé.
Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak.
Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak 20 méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta:
- Tudja kapitány, mindig attól félek, hogy egyszer későn kezdenek el sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.
