Bemegy egy szakadt, borostás, alkoholtól bűzlő fickó a bankba, odamegy az egyik ügyintézőhöz és rámordul: - Figyelj, te ribanc, egy rohadék számlát akarok nyitni! - Tessék? - kérdez vissza felháborodottan az ügyintéző. - Süket is vagy? Azt mondtam, hogy egy kibaszott bankszámlát akarok nyitni, de gyorsan! A nő zokogva szalad az igazgatóhoz, hogy egy durva ügyfél inzultálta. Az igazgató odamegy, és ráförmed a fickóra: - Uram, van valami problémája? - Igen! Most nyertem 50 millió dollárt a lottón, és már egy félórája itt álldogálok, mert szeretnék bankszámlát nyitni! - Értem. És ez a mocskos ribanc nem segített Önnek?

Valódi pörgés-tombolás: az indusztriális zene Vessetek meg, szórjatok fejemre átkot és dobáljatok meg önjáró McDonalds-ételmaradékkal, de biz szerintem a zenének elsősorban funkciója van. Szépsége, üzenete meg minden egyébje csak másodsorban. Most ha olyan őszintén tahóra veszem a dolgokat, amilyen valójába' vagyok, akkor eccerű a helyzet, mint a faék: van pörgős zene, aminek a célja, hogy az ember adrenalinszintjét fellője a bdös picsába és pattogjon tőle, mint a nikkelbolha, meg van nyugis, lazítós, hallgatós zene, pihenni, olvasni, dolgozni való, oszt kész. Ha a pörgős zenét, a tombolós adrenalinzenét nézzük, a XX. század utolsó húsz-harminc éve lényegében kétféle zenei műfajt produkált erre a célra: a rock, és akkor most ebbe nyugodtan vegyünk bele mindent a Queentől a death metalig, meg a dance, ebbe meg vegyük bele az egész techno-trance-goa-dárenbéz mindenséget. Teljes cikk a piros linken :

www.valodi.huindust