Olyan hülye vagyok az üzlethez, hogy nyitottam egy szolárium szalont Szenegálban 🙁
Mostanában egyre ügyesebb vagyok a konyhában. Tegnap például gombakrémlevest készítettem. Ma is az lesz, mert maradt még egy kis Canesten.
Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?
Én úgy vagyok a hányással, mint Ady a versírással. Egyre könnyebben megy és egyre mélyebbről jön.
Ha kíváncsi vagy mi a véleménye Puzsér Róbertnek Berkiről, akkor katt a piros linkre :
puzser.postr.hupost-018
Tegnap sétáltam hazafelé a feleségemmel, amikor egyszer csak elengedtem a kezét, hogy elővegyem a telefonom... Ezt a képet csináltam. Nagyon mérges lett, és üvöltözött velem. Többet nem szólt hozzám aznap. U.i.: De azért legyünk már őszinték: hányszor látsz egy kutyát vezetni a városban?
Keményen dolgozik már évek óta? Rengeteg a pénze, de úgy érzi valami mégis hiányzik az életéből? Szereti megmutatni barátainak, hogy kitartó, elkötelezett munkájának beérett a gyümölcse?
Ha úgy érzi, hogy az összes kérdésre igen a válasza figyelmébe ajánlom a képen szereplő Státusz kerékpárt. Neve abból adódik, hogy gyakorlatilag használhatatlan állapotban van, mégis egy középkategóriás autó árát kell kifizetni érte.
Remekül mutat a falon, vagy a kertben a szökőkútnak támasztva. Amikor leendő tulajdonosa egy átdolgozott nap, vagy éjszaka után rápillant egyből elönti szívét a büszkeség.
Felelevenedik elméjében a rengeteg emlék arról, hogy honnan indult, aztán dagadó mellkassal nyugtázza, hogy mára már megengedheti magának, hogy milliókért vásároljon egy kerékpárt.
Biztos vagyok benne, hogy bár nem olcsó, nem az ára a fontos, hanem az eszme amit képvisel.
aprod.huihirdetesstatusz-kerekpar-ID1SVPT.html