Székelyföldön, Csíkszeredán a vonatállomás melletti kocsmában egykedvűen üldögélnek és iszogatnak a székely favágók. Egyszer csak kivágódik az ajtó, betoppan 3 bocskoros román és köszönés nélkül ékes román nyelven az egyikük beleordítja a kocsma pálinkagőzös levegőjébe: - Cind pleaca trenul la Mures?!! ( Mikor indul a vonat Marosra? ) A székelyek csak ülnek, eltelik 3 perc, senki nem szól egy szót sem. Az egyik legnagyobb góbé leteszi a poharat, rájuk néz és azt mondja: - Oszt tekenyőt a beleidnek hoztál-é???
- Nem tudsz úgy beállni a garázsba, hogy zárva van az ajtó.. - Nem-e? Fogd meg söröm!
Hát mit mondjak... Összehajtogatni sem volt egyszerű, nemhogy kitörölni vele!
Pista bá legelője mellett halad el az új autóút. Egy meleg nyári napon, ahogy ott kaszálgat, megfigyel egy menyecskét lenge nyári ruhácskában stoppolni. Kis idő elteltével megáll a lány mellett egy drága márkájú autó, a sofőr leengedi az elektromos ablakot a jobb oldalon, a lány bedugja a fejét, a fickó pedig gyorsan odazárja a nyakát, majd kiszáll a kocsiból és jól megrakja a lányt hátulról. Utána a fickó visszaül, leengedi az elektromos ablakot, a menyecske kihúzza a fejét, a kocsi elsuhan. Mindezt végignézve János bá megtörli az izzadt homlokát, és felsóhajt: - Az istókját neki! Az igaz, hogy ilyen drága autóra nincs pénzem, de egy ilyen ajtót biztos veszek!
A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában. - Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kiskatona. - Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágja le! - válaszolja az ezredes. Mire a vézna kiskatona: - Feje már nem volt szegénynek.