Kalányosék bringával lopják a meleget
Soha nem tisztítok ablakot, nehogy szegény madarak nekirepüljenek és elpusztuljanak. - Sohasem mosom fel a követ, nehogy a vendégek elcsússzanak rajta. Lelkifurdalásom lenne, és még fel is jelenthetnének. - Semmi problémám a porcicákkal. Olyan aranyos kis teremtmények, még nevet is adtam nekik. Jó társaság, mindig egyetértenek azzal, amit mondok. - Sosem szoktam leszedni a pókhálókat. Alapelvem, hogy minden élőlény ott lakik, ahol akar. - Nem szoktam a kertben gyomlálni. A gyomok is Isten teremtményei, had éljenek! - Nem főzök különleges ételeket a vendégeknek. Csak fejtörést okoznék szegényeknek, hogy mivel viszonozzák, ha én megyek hozzájuk vendégségbe. - Nem szoktam vasalni. Úgy döntöttem, hogy hiszek a feliratnak, hogy: "Vasalást nem igényel", akármelyik ruhadarabról is legyen szó. - Sosem aggódom semmi miatt. A stresszes emberek korábban meghalnak, én pedig ráncos vénasszony szeretnék lenni.
Egy középkorú fickó vesz egy lovat. Másnap bemegy az istállóba az anyósa, hogy ő is megnézze az új lovat. De úgy alakulnak a dolgok, hogy a ló agyonrúgja szegény asszonyt. Egy hét múlva van a temetés, nagy a csődület. - Ennyien ismerték anyósodat? - kérdezi egy barát. - Nem! Ennyien akarják megvenni a lovat...