Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 40$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt. U.i.: Lájk, ha leesett a trükk 🙂

A milliomos kocsija szervízben van így kénytelen tömegközlekedéssel hazamenni. Felszáll egy trolibuszra, de az nem arra megy amerre ő lakik, úgyhogy odamegy a sofőrhoz, és azt mondja: - Itt van 50.000 forint, de arra menj ahol én lakom! A sofőr beleegyezik, elmennek egy darabon, de aztán a sofőr jelzi, hogy sajnos nem mehetnek tovább, mivel nincs több vezeték. A milliomos erre felajánl 100.000 forintot az utasoknak, hogy tolják a trolit, a sofőr meg majd irányít. Az utasok beleegyeznek, tolják, tolják, egyszer csak a sofőr megint jelzi a problémát. - Most már tényleg lehetetlen tovább menni. Itt egy hatalmas árok, sehogy sem lehet megkerülni. Mit tegyünk? - Semmi baj, megérkeztünk haza. - Maga itt lakik a környéken? És mi ez a hatalmas gödör? - Tegnap metróval jöttem.

További lehetőségek : 1. Tüzet raksz alatta 🙁 2. Megvárod a tavaszt 🙂

A kommunikáció örök, csak a csatornák és a színterek változnak. Keresztapám ezt biztosan nem olvassa, mert ő nem a FACEBOOK-on, hanem a kocsmában van fent. A kocsmában és a FACEBOOK-ban sok a hasonlóság. Kocsma: Reggel felkelsz azonnal beszaladsz egy felesre, csak beköszönsz, délben ha teheted munkából kiszaladsz, szétnézel, játszol egyet, este megvacsorázol és az egész estét a kocsmában töltöd. Ugyan az mint a FACEBOOK, a kocsma mindkettő függőséget okoz. Bemész a kocsmába, köszönsz, és kérsz egy sört-HIBÁS JELSZÓ- újból köszönsz, és kérsz egy sört és egy felest -SIKERES BEJELENTKEZÉS- A pultos odakiált, te keresett az Oroszgyuri, hogy jó lenne ha megadnád a pénzét, amit már fél éve kölcsönkértél -ÚJ ÜZENETEK MEGTEKINTÉSE- Körbenézel, végigméred a pultnál állókat -ISMERŐSÖK KERESÉSE- Leülünk egy hét fős asztalhoz, ahol már ketten az asztalon fekszenek berúgva. -(7) CHAT PARTNER-KETTŐ INAKTÍV- Elindul a beszélgetés, a többiek -MEGOSZTANAK- veled információkat, elmondják, hogy a Kula Feri válik. Te az első feles hatására, mosolyogva bólogatsz -TETSZIK- többen is bólogatnak -TE ÉS 3 TOVÁBBI SZEMÉLY KEDVELITEK EZT- Te megszólalsz: Jó is, hogy válik. a felesége egy kurva volt! -HOZZÁSZÓLOK- Témát váltasz, elmeséled, hogy új munkahelyed van, ahol már fizetést is kapsz, és most már megvan a középfokú OKJ-s őstermelőimanager végzettséged is. -ADATLAPOD SZERKESZTÉSE- Egy helyi tag áll gyümölcsös gépnél, odakiált neked: Adj már egy százast, oszt felezünk!!! -JÁTÉK MEGHÍVÁSOD ÉRKEZETT- Bejön egy nagyon nagy darab faszi, rád néz és odaszól: Mit nézel Köcsög? -ISMERŐS BEJELÖLÉSE- Elmeséled neki, hogy csak azért nézted, mert együtt dolgoztatok Németbe. -ISMERŐS VISSZAIGAZOLÁSA- Beszélgettek hajnalig, nagyon berúgtok. (10 sör, 10 feles), összeszólalkoztok, a faszi elővesz egy kést -MEGBÖKÖM-, a pultról felkapsz egy csavarhúzót -VISSZABÖKÖM- Kibékültök és megisztok még vagy 6 felest, a végén még egy búcsú ital. Annyira berúgtál, hogy eszméletlenül esel össze -KIJELENTKEZÉS- Mikor felébredsz, minden ismeretlen körülötted, mindenütt összevisszaság, olyan mintha eltévedtél volna. -ÜDVÖZLÜNK A MEGÚJULT IWIW-en.

oroszgyuri.hu

Elmegy a cigány Amerikába, ott is lop, elkapják és börtönbe kerül. A cellatársa egy nagydarab nigger. Öltözködés közben odaszól a cigány a niggernek: - Há te akkora a f@szod, mint a fakanál. - Yes, yes, fuck anal.

A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."

Egy programozó 10 év után megunja a monoton munkát, és elköltözik az isten háta mögé. Teljesen egyedül él, kéthetente egyszer jön a posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba. Három hónap múlva az egyik este kopognak, belép egy nagydarab szakállas ember, és azt mondja: - Helló, én vagyok a szomszéd, itt lakom 10 km-re, a hegy másik oldalán. Pénteken bulit rendezek, gyere el. - Rendben, köszönöm – feleli a programozó – úgyis ideje megismerkednem a helyiekkel. - Akkor viszlát péntek este – mondja a szomszéd. – De azt még el kell mondanom, hogy ezeken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni. - Ó, az nem baj, bírom én a piát. - Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám. - Oooh, én általában elég jól kijövök mindenkivel. - És még valami – mondja a szomszéd. – És szex is szokott lenni, kemény és durva. - Azt se bánom – válaszol a programozó. – Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek? - Az mindegy, csak mi ketten leszünk.

Három férfi ül meztelenül a szaunában. Egyszer csak egy pittyegő hangot hallanak. Az első megnyom egy pontot az alkarján, mire a pittyegő hang elhallgat. A többiek kérdően néznek rá: - Ez a személyhívóm volt – mondja – - egy mikrochip van a bőröm alá ültetve. Néhány perccel később telefoncsengést hallanak. A második férfi a füléhez emeli a tenyerét. Miután végzett a beszélgetéssel, megmagyarázza a dolgot: - Ez az én mobil telefonom. Egy speciális mikrochip van a kézfejemben. A harmadik férfi úgy érzi neki is fel kell mutatnia valamit. Kimegy a szaunából, át a mosdóba. Mikor visszatér egy darab vécépapír lóg ki a hátsójából. A többiek csodálkozva néznek rá. - Na, mi van?! - Kaptam egy faxot….