"Nagyon elegem van abból, hogy akadályozni akarnak létünk teljes megismerésében, mert úgy döntöttek valakik, hogy úgy szeretnék kihasználni az emberek jóhiszeműségét, és azt a vágyát, hogy ne azzal kelljen már foglalkozniuk örökké, hogy árgus szemekkel és fülekkel azt figyeljék, már megint, hol játszanak ki minket, hanem alkosson! Ehelyett? Egyszerre kellene lennem, politikusnak, közgazdásznak, kémikusnak, biológusnak, orvosnak, fizikusnak, mindennek, mert nem tudhatom, hol akarnak valami ocsmány csalással megetetni! Az asztalost sem kell állandóan figyelned, mikor az asztalt készíti neked, rábízod, ha nem azt rakta eléd, amit kértél, eljársz vele szemben valamilyen módon, elzavarod, nem fizeted ki, másikat keresel. Minden ember fel van háborodva, ha valakit hazugságon kap a mindennapi kapcsolataiban, annál feljebb lévők hazugságain nincs felháborodva, nyeli, mint a kacsa a nokedlit! Nem akar neki hátat fordítani, nem akarja páros lábbal seggbe rúgni, legyint egyet és hallgat! Érdekes, hogy ott, ahol nagyon komolyan az életünkről van szó, a jövőnkről, az utánunk jövők lehetőségeiről, nem érdekel senkit, azt hiszed elég, ha ráhagytál némi vagyont a gyerekedre, hiszed, megtettél mindent! Megszoktuk, hogy a politika, a hatalom az a hazugsággal egyenlő és ennyi, nem követeli az ország egymás után felsorakozva, hogy az Igazságot akarjuk, sőt, az egész emberiség hallgat..."

Egy alak a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rámosolyog, nevetgél egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól: - Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Nem vagyok benne biztos, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet. A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt: - Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsóasztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a te barátnőid nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a seggembe? - Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok!

Amikor egy férfi grillsütésre szánja el magát, a következő történik: 1. A férfi előveszi a kerti grillt és a faszenet. 2. A nő letakarítja a grillrácsot. 3. A nő lemegy a zöldségeshez. 4. A nő lemegy a henteshez. 5. A nő előkészíti a salátát. 6. A nő előkészíti a húst a sütéshez. 7. A nő kikészíti a fűszernövényeket a szükséges eszközökkel. 8. A nő kiviszi az előkészített eszközöket a férfinak, aki elterülve sört iszik. 9. A férfi elhelyezi a hússzeleteket a grillen. 10. A nő bemegy és megterít. 11. A nő elkészíti a zöldségeket. 12. A nő kimegy, hogy szóljon a férfinek, hogy a hús épp odaég. 13. A férfi leveszi az odaégett húst, és átadja a nőnek. 14. A nő tálal. 15. A férfi italt tölt. 16. A nő leszedi az asztalt. 17. A nő elmosogat és rendbe rakja a konyhát. 18. A férfi otthagyja a grillt, mert még van rajta némi parázs. 19. A férfi megkérdezi a nőtől, hogy örül-e, hogy ma nem neki kellett főznie. 20. És bizonytalan arcát látva megállapítja, hogy a nők soha nem elégedettek.

Egy szőke nő a barátjával elmegy a fiú szüleihez vacsira. Egyszer csak a falusi bableves hatni kezd: fingania kellett a csajnak. Gondolt egyet elengedett egy kicsit. A srác apja lenéz az asztal alá: - FIFI! A csaj arra gondol: na ezt a kutyára fogta! Gondol egyet kienged egy reccsenőset. Az apa: - FIFI! A csaj már biztos benne: na ez már a kutya lelkén szárad. Elenged egy nagyon nagyot. Mire az apa: - FIFI! Mennyé má arrébb, mert mingyá rád szarik!

A szőke nő a barátjával elmegy a fiú szüleihez vacsira. Egyszer csak a falusi bableves hatni kezdett: fingania kellett a csajnak. Gondolt egyet elengedett egy kicsit. A srác apja lenéz az asztal alá: - FIFI! A csaj arra gondol: na ezt a kutyára fogta! Gondol egyet kienged egy reccsenőset. Az apa: - FIFI! A csaj már biztos benne: na ez már a kutya lelkén szárad. Elenged egy nagyon nagyot. Mire az apa: - FIFI! Mennyé má arrébb, mert mingyá rád szarik!

"Horgászni megyek" - Megyek, tökrészegre iszom magam, aztán csak ülök a folyóparton, miközben a halak azt csinálnak, amit akarnak. "Ez férfidolog" - Semmilyen racionális magyarázatot nem tudok a dologra, és neked sincs esélyed arra, hogy felfogd. "Segíthetek vacsorát készíteni?" - Szeretkezünk a konyhaasztalon? "Aha", "Persze, drágám" és "Igen, szívem" - Nem jelentenek semmit, betanult szövegek. "Túl bonyolult lenne elmagyarázni" - Fogalmam sincs róla, hogy a francba működik. "Lazíts kicsit, túl sokat dolgozol" - Nem hallom a meccset a tévében a porszívótól. "Ez érdekes, drágám" - Mi? Még mindig beszélsz? "Tudod, milyen rossz a memóriám" - Emlékszem az első barátnőm címére, az összes eddigi autóm rendszámára, de elfelejtkeztem a születésnapodról. "Egyszerűen csak eszembe jutottál, és megvettem ezeket a rózsákat" - Istenem, mekkora dudái voltak a virágárus lánynak! "Hallottam" - Fogalmam sincs róla, mit mondtál, de remélem, elég hiteles voltam ahhoz, hogy a következő 3 napban békén hagyj. "Nem tévedtünk el. Pontosan tudom, hol vagyunk!" - Senki sem fog élve látni minket többé.

-A nők 15%-a ágyba vihető már az első randin -A férfiak 25%-a szeretkezett már extrém helyeken -A nők 30%-a napozik meztelenül -A nők 40%-a előnyben részesíti a kék szemű, szőke férfiakat A nők 45%-a megtapasztalta már az anális szexet A nők 60%-a a reggeli szexet részesíti előnyben A férfiak 90%-a nem létesít homoszexuális kapcsolatot A nők 95%-a szeretne erdőben szeretkezni A nők 99%-a még soha nem szeretkezett irodában Következtetés: Statisztikailag sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy egy idegen nőt korán reggel az erdő közepén anális szexben részesíts, mint arra, hogy a munkaidő letelte után az irodában kapd el a kolléganődet. Tanulság: Ne maradj bent munka után, mert semmi jó nem sül ki belőle!

Egy fiatal vállalkozó fényűző irodát bérel, berendezi luxusbútorokkal, és beül a hatalmas íróasztal mögé. Egyszer csak belép az irodába egy férfi táskával a kezében. A vállalkozó hirtelen felkapja a telefont és hangosan beszélni kezd, hogy fontosnak látszódjon. Repkednek a számok, 100 milliók, majd leteszi a kagylót és a férfihez fordul: - Jó napot uram, miben segíthetek? - Jöttem bekötni a telefont.

A hangya a forró nyarat szorgalmasan végig dolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel készülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, minta hangya. A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZS (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak. A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban. Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és elindult egy újabb hangyát keresni. Ha a mai magyar valósággal bármi összefüggést vél felfedezni, az csak a véletlen műve!

Van 3 pohár bor az asztalon: Francia, Olasz, Magyar. A francia borba beleraknak egy egeret. Az egér 3-at kortyol, kiveszik, lerakják az asztalra. Az egér lép 2-őt, majd elalszik. Következő az olasz. Beleraknak egy egeret. Kortyol 3-at, kiveszik, lerakják, megy 2 lépést, majd elalszik. Az utolsó a magyar bor. Belerakják az egeret. Kortyol 3-at, kiveszik, leteszik, mire az egér megszólal: “Hol van az a köcsög macska, szétütöm a száját!”

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.