Locsoló verset én írni nem tudtam, Így egyet Schmitt Páltól lenyúltam, Egy doktori cím is járt vele, Na de most már ki vele, Azt kérdezték mi ez a szokás, Pláégiumért is jár tojás, Lemondott már a Nyuszi és a Tündér is, Vajon a Tojásról lemondjak én is?

Sziasztok ! Mindenképp figyelmetekbe ajánlom a Veszprémi állatbarátok találékonyságát! Nem tudom, hogy történt de mindenre képes lehet az az állatokért aki 1 atom buli után ránézve a jól ismert röviditalmárka dobozára, felpattan a fára és madáretetőt fabrikál belőle!

Veszélyes világban élünk . . .

Haldoklik egy kubai öreg emigráns és az utolsó kívánsága, hogy megcsókolja a kubai zászlót. A család és rokonok mindent átkutattak, de kubai zászlót nem találtak. Végül az egyikük meglátott a strandon egy fiatal lányt, akinek a fenekére volt tetoválva a szóban forgó zászló. Megfizették és megkérték a szívességre. Az öregnek elmagyarázták,hogy csak ilyen formában tudták előkeríteni a zászlót. Nincs mit tenni, a haldokló vénember megfogja a popsit és megcsókolja a hazája szimbólumát. Kis gondolkodás után ezt mondja: -Most pedig fordulj meg, hadd búcsúzzak el Fidel Castrotól is!