Szívom a hátsó teraszon a cigit, és látom, hogy a kutyám a szomszéd kerítése alól bújik át valami fehér állatkával a szájában. Büszkén, hűségesen odahozta nekem, majd letette elém, a szomszéd hófehér díjnyertes mittudomén milyen német családból származó nyulát, amit versenyekre/kiállításokra hordott. (Közel 500 ezer Ft-os nyúlról van itt szó kérem szépen) Ki volt nyúlva a nyúl, a kutyanyálban tocsogott, és retkes volt. A kutya "fegyelmezése" után visszamentem a nyúlhoz, aztán kaptam egy képet az agyamban. Beraktam a mosdóba szépen, lemostam róla a földet, a kutyanyállal együtt, majd beszárítottam édesanyám hajszárítójával. Ezt követően felmentem a szomszéd hátsó udvarán, és szépen megágyaztam neki szalmából, betettem, majd rázártam a nyúlketrec ajtaját. Délután jön haza a szomszéd a munkából. 5 perc múlva hallom, a káromkodást miegymást, és hívószóra, mint a jó szomszéd ott termettem, hogy mégis mi történt?! Állunk ketten a nyúlketrec előtt, és a következő párbeszéd folyt le: - Nézd meg b@zdmeg! - Mi történt, megdöglött? - 2 napja megdöglött, ezért elástam a kertben... Erre most megint itt van!
Meguntam magányos életem és úgy döntöttem, hogy komoly kapcsolatba lépek. Ahogyan észrevettem elég sok leányzó kószál errefelé. Szerintem annyian vannak itt, hogy lapátolni lehetne őket. CSAJOK figyelem! Nem mindennapi srác vár szívének választottjára! Gondolom illene valahogy bemutatkoznom. Magamról: Sziasztok bukszák! A nevem M. Yanez és szeretnék tágulni, mármint családfát ültetni. Én egy izmos, jóképű, fiatal 30 éves adonisz vagyok és...és asszem ennyi bőven elég. Mi kell még? Mert szerintem minden, ami kell NEKED, rajtam található meg 🙂 Lehet kéne némi szót ejtenem a káros szenvedélyekről. Nehogy már egy züllött pitbullal járjál, nem? Tehát: - Nem dohányzom (buszon) - Nem iszok (vizet) - Sokat keresek (néha találok is) - Mindenem a sport (szelet) Ki jöhet szóba: Én nem vagyok nagy elvárású. A kor nem számít, csak ne legyél idősebb 20-nál és fiatalabb 18-nál. A külső sem érdekel. Mindegy hogyan nézel ki, csak gyönyörű légy és szuper szexi. Lehetőleg árvaházból származó legyél, tudod sosem jövök ki a szülőkkel. De nem baj, ha nem vagy az, majd megoldjuk. Anyagi háttered nem izgat, kivéve ha szegényebb vagy, mint a templom egere, akinek a felesége most szökött meg a másik egérrel és magával vitte az utolsó szelet sajtot is. De inkább legyél gazdag, sőt, ez feltétel! Az állandó ajándékok minimum elvárás. Én is mindig megleplek valamivel (virág, sál, tampon). De mégsem baj, ha nem vagy annyira gazdag, csak a szüleid legyenek azok, a többit megoldom. Hidd el, egy ilyen pasiért, mint én ez a minimum. Kérem: hímneműek és brutál sukár sakálok ne zaklassanak! Hogy ne csak a szám járjon, íme néhány kép rólam: 1. Yanez muscles - Egy forró nyári napon arra lettem figyelmes, hogy szűk rám a nadrágom. 2. Yanez with pr - Ez amcsiban készült. Azt mondták a csávó valami nagyarc. Emlékszem napozási tanácsokat adtam neki. 3. CN - Na itt nem borotválkoztam egy ideig, mert eltört a borotvám. Azt mondják ezen a képen kiköpött Csák Norisz vagyok, de szerintem hülyeség. Csak a cipőm itt olyan, mint az övé. Van még vagy 1000 kép, de majd emilben. Mellesleg az első 10 csaj, aki meztelen fotót küld az i-mél címemre (hűdenagy@basszus.húúú), nagyobb esélyt kap egy randi meghívására. Plusz viszek neki egy adag töltött káposztát, amit a nagyi készített. Hidd el, azok a fotók már csak ezért is megérik! Nagyon-nagyon remélem, hogy megtalálom életem bárját. Egy pár találka, szerelem és jöhet a dinó-dákóm...izé... dinom-dánom! Ilyen egyszerű az élet! Na most már rohanok, mert az asszony itt ordibál, hogy menjek a kölykökért az óvodába. Na szia!...basszus.... P.S.: Aki azt állítja, hogy a képek Phototshop-pal készültek, az nagyon nagyot téved! Mert valójában sima Paint-tel csináltam.
Egy fiatal lány száll fel a buszra, és láthatóan egyik férfi sem adja át neki a helyét. Erre bosszúsan felsóhajt: - Úgy látom manapság már nem létezik lovagiasság, senki nem akarja átadni a helyét egy terhes kismamának! Erre felpattan egy srác és azonnal hellyel kínálja a lányt. Azonban meglátja, hogy milyen lapos a lány hasa: - Bocsásson meg kisasszony, de mennyi ideje terhes? - Úgy nagyjából 25 perce, de annyira elfáradtam...
Eszed szombat délbe a babfőzeléket, most rakta eléd muter, még meleg. Kinézel az ablakon, szakad az eső, három műszak, szombati túlóra, délutános vagy, ezt beszoptad. Két dolog vigasztal, hogy nem vagy elkésve, és a szomszéd lépcsőházból a kis csaj talán melléd ül a buszon.
Fél szemmel ránézel a hirdetésre, dCi Clio 5 literes fogyasztással! Buszbérlet 19.000, - tegnap vetted. Matekolsz. munkahely 3 km, Clio 5 liter. napi 6 km. számolod 20 nap munka/hó az annyi mint 4600 Ft.
Ráadásul cipelheted a szomszéd kis csajt is, úgyis egy helyen dolgoztok. Meg se ázol, meg Ő se! Felugrasz az asztaltól, gondolkodsz, hogy miért csak most jut eszedbe, de nincs pénzed.
Hallod, nézd már végig! Nem is kell! Havi 27 és ennyi, nulláról, mert van egy hiteles haverom!
Ne köszönd meg, ráér ha elvitted.
Kocsiról még tudni kell: légzsáknál kontakt hiba van, nem nézettem meg gondoltam így nem fáj.
Első lökhárító nincs kímélve, mindent elért, majd te megcsinálod ha nem tetszik, nekem így is jó volt.
Van egy szarra való 15-ös öltözőszekrény-kékre fújt OZ alufelnim ajándékba, két kopott gumival.
Ha gondolod megködölöm kályhaezüstre, ha azt jobban bírja a gyomrod.
Téli se jobb, de ha ezen múlik azt megoldjuk. Plusz utcára néző ablakok, forgatható kormány, nyitható ajtó, Tordai Klári féle alulhasításos ülés, többit szóban.
Csere érdekel, egy raklapnyi epres I love milkára, másra nem!
Nem kell hívni Robi kapálógép és 200 kilós sertés miatt se, köszi.
www.hasznaltauto.huautorenaultcliorenault_clio_1.5_dci_access-7379402
A városi romák ezekkel a járművekkel járnak kukázni vásárolni, és egyéb tevékenységet folytatni. A város krémjei. Helyszín: Gyöngyösi Volán buszmegálló kismotor, kerékpár tároló
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?