Buszon . . . - Elnézést uram, maga fingott ide? - Természetesen ! Csak nem gondolja, hogy mindig ilyen büdös vagyok 🙂

Egy kisfiú a nappali szobában játszott az új elektromos vasútjával, amit karácsonyra kapott. Anyja a konyhában mosogatott. Egyszer csak hallja, hogy a vonat megáll, a fia meg elkiáltja magát – Hé faszfejek! Ha le akarnak szállni, most húzzák le a belüket! Azok a seggfejek, akik meg fel akarnak szállni, mozogjanak, mert indulni akarunk. Az anya döbbenten hagyta abba a mosogatást, berohant a szobába és ráförmedt a fiára – Ebben a házban nem beszélünk így fiatalember! Most pedig felmész a szobádba és elgondolkozol a viselkedéseden. A kisfiú felment a szobájába, majd két órával később visszatért, és újra játszani kezdett a vonattal. Anyja hallotta, hogy a vonat megállt és a fiú így szólt – Azoknak, akik most leszállnak, szeretettel megköszönjük, hogy velünk utaztak. Ne felejtsék el magukkal vinni a poggyászukat! Akik most szállnak fel, nagyon kérem tegyék a csomagjaikat az ülés feletti tartóra. Hamarosan indulunk! Az anya rettenetesen büszke volt, a fiú pedig folytatta : Azok pedig, akik ki vannak akadva a két órás kibaszott késés miatt, panaszukkal keressék fel a hülye picsát a konyhában!

A milliomos kocsija szervízben van így kénytelen tömegközlekedéssel hazamenni. Felszáll egy trolibuszra, de az nem arra megy amerre ő lakik, úgyhogy odamegy a sofőrhoz, és azt mondja: - Itt van 50.000 forint, de arra menj ahol én lakom! A sofőr beleegyezik, elmennek egy darabon, de aztán a sofőr jelzi, hogy sajnos nem mehetnek tovább, mivel nincs több vezeték. A milliomos erre felajánl 100.000 forintot az utasoknak, hogy tolják a trolit, a sofőr meg majd irányít. Az utasok beleegyeznek, tolják, tolják, egyszer csak a sofőr megint jelzi a problémát. - Most már tényleg lehetetlen tovább menni. Itt egy hatalmas árok, sehogy sem lehet megkerülni. Mit tegyünk? - Semmi baj, megérkeztünk haza. - Maga itt lakik a környéken? És mi ez a hatalmas gödör? - Tegnap metróval jöttem.

"Mostanában folyamatosan tele van a TV, a rádió és az összes média azzal, hogy a hitelminősítők leminősítették drága egyetlen kis országunkat és így a bóvli kategóriába kerültünk. Nos, mivel mi ettől függetlenül itt élünk, úgy döntöttünk, hogy akkor is szeretjük Magyarországot! Ez az óra azoknak készült, akik tudatosan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, azonosulni tudnak a jelenlegi helyzettel és fel is vállalják azt! Ez a karóra igazi bóvli, a magyar címeres számlappal rendelkező (valószínűleg pontatlan) szerkezet dobozán "Made in China" felirat büszkén tudatja velünk a származási helyet, ami egyben egyébként a megszokott kínai gagyi minőségre is utal. A nemzeti színű műbőr szíjon "I LOVE HUNGARY" felirat hirdeti mindenkinek, hogy hazánkban történhet bármi, mi kitartunk és szívünkből szeretjük azt!

Kresz vizsga : Ön a piros mikrobuszt vezeti. Kérdés : Hányadikként hajthat át a kereszteződésen?

Mindenkinek ajánlom, gondolja meg hogyan veszi fel a kaputelefont. Én egy 20 éves tanuló vagyok az RSZKI -n (Rendőr Szakközép iskola). A barátnőm minden délután 4 órakor jön fel hozzám , és van egy hülye szokásom. Úgy veszem fel neki a telefont hogy : Jó napot kívánok hetedik kerületi rendőr főkapitányság. Sokan nem tudják de aki rendőr tanuló oda várható a tanulási évek alatt egy család látogatás a rendőrség kötelékéből hogy felmérjék a tanuló családi környezetét. Egyik nap esett meg velem, negyed négy volt, szól a kapucsengő. Már vártam a barátnőmet, veszem is fel büszkén a kaputelefont: - Jó napot kívánok hetedik kerületi rendőr főkapitányság. Bele szól egy meglepett hivatalos hang: - Jó napot kívánok........mi is.

Két diák elmegy vizsgázni, ez az utolsó dobásuk a jog szigorlaton. A prof lakásán van a vizsga. Felmennek. Bemegy az első: Prof: Húzzon tételt. Srác kihúzza. Nem tud semmit, hebeg-habog össze-vissza. Prof: Hát kolléga, maga nem lesz kolléga. Diák1: Nézze professzor úr, a családunkban nagy szégyen volna, ha nem sikerülne a vizsgám. Adjon még egy lehetőséget. Felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, rúgjon ki, ha nem, akkor beírja a jelest. Prof: Ilyen még nem fordult elő a praxisomban, de maga annyira pofátlan, legyen! Diák1: Nos professzor úr, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Prof gondolkozik-gondolkozik, pörögnek a lexikonok, jogszabályok az agyában, majd azt mondja: Prof: Tessék itt a jeles, de takarodjon nem is akarom látni magát! Megy ki marha büszkén. Mutatja a másiknak, hogy ötöst kapott. Az forr magában, hogy ez hogyan lehet, amikor sokkal hülyébb, mint ő. Belép. Prof: Tudja mit, ne is húzzon tételt, felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, beírom a jelest, ha nem, ki van rúgva. Ugyanúgy elmondja, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Srác gondolkozik: Diák2: Nézze professzor úr, az, hogy ön 80 éves és van egy 20 éves felesége, ez ugye törvényes, de lássuk be nem jogos. Az, hogy az ön 20 éves feleségét egy 20 éves fiatalember rendszeresen kefélgeti, ez ugye nem törvényes, de lássuk be, jogos. Az viszont, hogy ez a fiatalember az előbb ezért magánál jelest kapott, na ez se nem törvényes se nem jogos.

A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."