Raiffeisen telefonos ügyfélszolgálat 1. Voltam itt a Ráfázán banknál és azt mondták a báró listán vagyok, vagy micsoda... 2. Ügyfél : A Ráfáz bankos kártyámat elnyelte a terminátor! (2 perc múlva visszatelefonál­) Bankos: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok... Ügyfél : Halló! Én vagyok megint, már működik a terminátor! 3. Bankos : Állandó lakhelyének tulajdonosa, résztulajdonosa­, bérlője, vagy családtagja? Ügyfél : Hát az az igazság, hogy én csak ilyen megtűrt személy vagyok. 4. Bankos: A nevét legyen kedves uram. Ügyfél: Betűzöm a nevem, mert kicsit raccsolok... j, mint jóka vagy j, mint jépa.

"A barátok a család, a nyakam a vállam Ők tartanak meg, amikor már nem bír el a lábam" Facebook elérhetőség a piros linken :

www.facebook.compagesMr-Missh128938803837170?ref=hl

Egy fickó családi házban lakik, de a kertje végében van egy kis ház, amit szeretne kiadni. Készít is egy táblát "A HÁTSÓ RÉSZ KIADÓ" szöveggel, bekeni ragasztóval, és lerakja a székre száradni. Véletlenül ráül a felesége, és elindul a közértbe. Egy pasi odaszól: - Bocsánat, asszonyom, de kiadó még a hátsó rész? - Igen. - Az a gondom, hogy én az első részt jobban szeretném! - Azt sajnos nem lehet, ott a férjem dolgozik.

Ez egy ilyen család :P

Az emberi jogokat csak a jogkövető emberekre kellene alkalmaznunk! Értékek megfordulása - egy anya levele egy másik anyának. Kedves asszonyom! Láttam élénk tiltakozását a tévékamerák előtt, fiának az A börtönből, a B börtönbe való átszállítása ellen! Hallottam, panaszkodott a távolság miatt, amely ezentúl a fiától elválasztja, és azokról a nehézségekről, amelyek a látogatásával járó utazásból adódnak!Láttam azt a teljes médiatámogatást is, amit újságírók és tudósítók biztosítottak, az Önnel hasonló cipőkben járó édesanyáknak, akiket emberi jogvédőszervezetek stb. védenek! Én magam is édesanya vagyok, így megértem tiltakozását és elégedetlenkedését!Csatlakozni szeretnék harcához, mert, mint látni fogja, engem is nagy távolság választ el a fiamtól.Dolgozok, de keveset keresek, nekem is nehézségeim vannak látogatásának finanszírozásával.Nagy áldozatok árán is, csak vasárnaponként tudom meglátogatni, mivel a hét minden napján, szombaton is dolgozok, s van egyéb családi kötelezettségem is a többi gyermekemmel. Amennyiben még nem jött volna rá, annak a fiúnak vagyok az édesanyja, akit az Ön fia gyilkolt meg a benzinkútnál, ahol éjszaka dolgozott, hogy fedezze tanulmányainak költségeit és támogassa családját. Jövő vasárnap fogom meglátogatni.Miközben Ön átöleli fiát és megcsókolja, én néhány virágot teszek szerény sírjára a városi temetőben. Majd elfelejtem biztos lehet benne, hogy az állam gondoskodik kevéske fizetésem egy részének visszatartásáról, hogy új matracot vegyen fiának, mivel a két előzőt felgyújtotta a börtönben, ahol büntetését tölti aljas cselekedetéért!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Hogy is van ez ??? "Az 1920-1930-as években még csak a férfiak dolgoztak, a családok mégis meg tudtak élni. Most technikailag már sokkal fejlettebbek vagyunk, gépek segítségével 1 ember 10 ember munkáját is el tudja végezni, sőt már gépek gyártanak gépeket, az emberek mégis többet dolgoznak, és mégis nehezebben tudnak megélni...."

Egy idős úr új hallókészüléket kap. Három hét után kérdezi az orvosa: - Na, bácsikám, mit szólt a családja az új hallókészülékhez? - Még nem mondtam el nekik, de azóta már kétszer átírtam a végrendeletemet!

‎"Tudod egy nap majd, feldobod a talpad... A kezed kell fogja valaki, nem a farkad" 🙂