Hát nem tudom... Én amikor felkelek, olyan vagyok, mint Varga Irén lecsója!

Egy fiatal házaspár vesz egy új szekrényt. A férj hajnalban elmegy dolgozni és amikor reggel az első villamos elmegy a ház előtt, a szekrényajtó magától kinyílik. A feleség becsukja, de a következő villamosnál megint kinyílik. Ez így megy egész nap, mire a feleség megunja és felhív egy asztalost, hogy szerelje meg. Áll a szerelő meg a feleség a szekrényajtó előtt, és amikor a villamos jön, az mindig kinyílik. - Hát sajnos innen nem látok semmit, lehet, hogy belül van a baj, én beállok a szekrénybe, csukja rám az ajtót, hátha belülről látom, mi a hiba. - mondja a szerelő. Amikor a szerelő beáll a szekrénybe, a feleség rácsukja a szekrényajtót, pont megérkezik a férj, veszi le a kabátját, és be akarja akasztani a szekrénybe, amikor meglátja bent a szerelőt. - Maga mit csinál itt? - kérdi. - Mondja, elhiszi nekem, ha most azt mondom, hogy a villamosra várok?

Hali! Valami olcsóbb festményt keresgéltem a neten az előszobába. Találtam egy érdekes címűt. Nem tudom ti is úgy találjátok-e? Mondjuk én nem raknám ki. Vagy csak nem vagyok annyira művész lélek, mint aki festette. Üdv: Egy rajongótok!

A mondat, "hamis emberek versengenek kamu ruhákban, hogy ki a boldogabb" egy kritikus megfigyelés a modern társadalomról. Arra utal, hogy sokan látszatéletet élnek a közösségi médiában és a valóságban, drága, hamis ruhákban, miközben a belső boldogság hiányát próbálják leplezni a külsőségekkel való versengéssel, gyakran eredeti, őszinte kapcsolatok nélkül. Ez a versengés egy szomorú paradoxon: a valódi boldogságot keresve hazugságok és felszínes jelképek (a "kamu ruhák") mögé bújnak, miközben magukat is becsapják.

Mert nem érezzük úgy a szomjúságot, mint a forró nyári napokon. Maradj hidratált télen is!

Ha esetleg mégsem, akkor szájon csókolja őket...