Avagy, nem minden TESCO vásárló bunkó! Már az érkezéskor találkozhatsz parasztokkal a parkolóban. 1.Bunkó: Úgy áll melléd, hogy csak a csomagtartóból tudsz beszállni a kocsidba. 2.Nagyon bunkó: Kopasz, nagy, fekete autó, egyedül van. Családi parkolóba áll, mert azt képzeli, hogy a „család” felirat a maffiára vonatkozik. 3.Ultra bunkó: Rokkant parkolóba áll, keresztben kettőt foglal, és még poénból el is játssza, hogy sántít. Nem is tudja, hogy neki az agyrokkantsága miatt amúgy is szabad ott állnia. Válassz egy bevásárló kocsit, ne felejtsd el átnézni alaposan, hogy meg van-e minden oldala, forog –e az összes kereke, nem áll-e ki belőle semmilyen szeg vagy zsilettpenge-szerű vasdarab, ami levágja rólad a ruhád. Ha sikerül egyet kiválasztani, tegyél vele egy próbakört, hogy még a parkolóban kiderüljön, hogy tud –e egyenesen menni, mert a legtöbb folyamatosan balra kanyarodik és úgy kell végigtolnod a TESCO-n, mintha egy rotációs kapa lenne, ami elkapta a tarackot. Nézd meg, hogy ki használta a kosarat előtted: 1.Bunkó: Szórólapot, zacskót, csoki papírt találsz benne. 2.Nagyon bunkó: Papír zsebkendőt, pelenkát, tejfölös lángost hagy benne, a lángossal a kosár fogóját is kikente. 3.Ultra bunkó: a gyerekét hagyja benne. Ez neked plusz egy fél óra, mert rendes vagy és leadod a hangosbemondónál. Vigyázz, nehogy kialakuljon a gyerek és közted egy úgynevezett érzelmi kötődés, mert szar lesz ott hagyni a kasszánál! Jobb lesz, ha még az elején egy másik kosarat választasz és hagyod a 100 forintosod a francba. Az áruházon belül nincsenek szabályok, farkastörvények uralkodnak, avagy az erősebb kutya… A TESCO-ban olyan vagy, mint egy harci kocsis gladiátor. Ne feledd, egyedül vagy mindenki-mindenki ellen harcol! Harcmodor: 1.Bunkó: Egy 10 méteres szakaszon akár hatszor is rátolja a sarkadra a kosarat, ráadásul magas szintű anatómiai ismeretekkel rendelkezik, így hatból legalább ötször a sarokcsontodon lévő idegvégződéseket találja el. 2.Nagyon bunkó: Ezek az emberek igazából gazdatestet keresik, akire rátapadhatnak. Belemászik az aurádba és mindenhova követ, egy centinél messzebbre nem is megy tőled. Kezdetnek a füledbe liheg, majd az arcodba és érzed rajta, hogy fogkrémet és szappant jött venni a TESCO-ba. 3.Ultra bunkó: Neki sajnos segítői is vannak, a gyerekei. A kis nyomorultak agyát valószínűleg kiégeti a bejárati lopásérzékelő, mert amint belépnek, onnantól ordítanak a kijáratig. Ha ezt kibírod szó nélkül, akkor a bevásárló kocsid elé vetik magukat, ha maguktól nem ugranak, akkor a szüleik alád lökik őket. Ha elütöd őket, akkor kézitusa jön, ha hirtelen kikerülöd, akkor kockáztatod, hogy felborítasz egy akciós raklapot, amin fél millió értékben borok vannak. Vannak még különleges embercsoportok a TESCO-ban. Vannak a „termék-rejtegetők”, általában a darált-hús vásárlást szokták meggondolni, belőlük is több fokozat van. 1.Bunkó: A tejhűtőbe rejti a húsos pultban kirendelt darált húst, hogyha valaki rátalál, akkor még vissza lehessen vinni és eladni, ilyen vagyok én is. /O.GY./ 2.Nagyon bunkó: a 6 darabos ásványvíz zsugorfóliája alá gyűri, ha te veszed meg, akkor „surprise” jelleggel egy hét múlva találod meg, mert már nem bírod a bűzt, ha a biztonsági őr találja meg, akkor visznek hátra a raktárba megdádázni. 3.Ultra bunkó: Az áruházi kenyérszeletelőbe rejti, hogy amikor beleraksz egy kenyeret, már úgy jön ki, mintha meg lennének kenve a szeletek tatár beefsteak-el. George Russian ( Folytatjuk )
Csak erős idegzetűeknek!
www.youtube.comwatch?feature=player_embedded&v=a3UcjD1YdNw#t=309
"Hétfőn fotózta egy ismerősöm Balatoni út Spar parkolóban... Nemsokára összejön a következő bömös ára?!"
"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?