Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá: - Tisztelendő anyám, üdvözültem! - Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér? - Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e. - A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még? - Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt. - A vén kujon! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 30 éve fújatja velem!

Pistike nézi az anyja új bundáját és megjegyzi: - Az a szegény állat mennyit szenvedhetett, hogy ezt a bundát hordhasd, anyu! - Szégyelld, magad, kisfiam! Hogy beszélhetsz így az apádról?!

Akkor reggel buszozok egy kicsit :P

- Milyen jó kis csendes környék... Öröm itt flexelni!

Sikerült egy kicsit félrehallani ezt a zenét 🙂 Megjegyzés : nekünk tetszik, reméljük lesz folytatás!

Egy részeg ember nagyon kapaszkodik a kocsma előtti oszlopba, arra megy egy öltönyös úriember. Éppen nagy ívben kerülné ki az ittas pasit, amikor az megszólítja: - Gyere cimbora, igyunk egyet! Az úriember undorodva végigméri: - Én csak akkor iszom, amikor szomjas vagyok! Erre a részeg: - Pfúj! Mint az állatok!