Bemegy az indián a falu elöljárójához, hogy nevet szeretne változtatni, mivel az eredeti neve túl hosszú. - És mi a neve, amit meg szeretne változtatni? - A nevem "Vonat, amely mindig kétszer dudál, mikor hajnalban befordul a síneken". - Igen, ez tényleg elég hosszú. Mire szeretné változtatni? - "Tüütűűű".
A falu lelkésze próbálja megtéríteni a falu iszákosát: - Nézd fiam, az alkohol az ördög műve. Várj elmagyarázom. Vegyünk egy példát: odaraksz a tehened orra elé egy vödör vizet és egy vödör bort. Szerinted melyikből fog inni? - Gondolom vízből! - Természetesen, gyermekem. És azt is tudod, hogy miért? - Persze, atyám! Azért, mert marha!
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle: - Takács néni, ismer engem? Mire a hölgy: - Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte: - Takács néni, ismeri a védőügyvédet? - Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk: - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.