Tisztelt szerkesztőség! A mai nap az alábbi eset történt meg velem. Elugrottam ebédért és beálltam az étterem parkolójába. Az étterem egy szűk, egyirányú utcában található, de kialakítottak 2 parkolóhelyet a vendégek részére - ahogy a képen is látszik. Épp mentem volna el, amikor láttam, hogy beállt mögém egy másik autó úgy, hogy nem tudok indulni. Megkerestem az illetőt, és az alábbi párbeszéd hangzott el közöttünk: - Elnézést, Öné az ezésez a rendszámú autó? - Hát, még az is meglehet (gúnyosan) - Akkor hagy kérjem meg, álljon arrébb, mert nem tudok kiállni az autómmal. - Miért, talán tilosban parkolok? (felháborodva) - Nem erről van szó, de beállt az autóm mögé, szeretnék haladni én is. - Minek állt oda? (gúnyosan) - Öhm, talán azért, mert ez egy vendégek számára fenntartott parkolóhely....? - De hát tilosban állok? (itt már majdnem kiabált) Mégis hova álljak? - Ha kienged, be tud állni az én helyemre. - De hát akkor tilosban állok? Miért álljak el, ha nem állok tilosban? Jól van, akkor megyek.... (itt felállt és méltatlankodva kifelé indult, miközben folyamatosan azon pörgött, hogy miért szóltam, hogy álljon arrébb) - Uram, már elnézést, de mégis ezt hogy gondolja? Maga áll rossz helyen és még maga van felháborodva? Én csak annyit kértem, álljon arrébb. - Tudja mit? Nem állok arrébb. Nem tud velem normálisan beszélni. Majd ha megtanul, arrébb állok. Ne is beszéljen hozzám, nem vagyok hajlandó szóba állni magával! És természetesen visszafordult és nem állt arrébb. A kerthelyiségben és bent is hallották a beszélgetést. Mindenki le volt döbbenve. Aztán pár perc múlva ment a dolgára, de úgy gondoltam, egy posztot megér ez a bunkó viselkedés. Köszönettel: Egy lelkes olvasótok

Férj és feleség vasárnap délután áthívja a szomszéd házaspárt. Nők a teraszon beszélgetnek, a férfiak pedig a kertben: - Feleség: - No és milyen volt az este tegnap? - Katasztrófa! A férjem hazajött a munkából, 4 perc alatt megette a vacsorát, 3 percet szexeltünk, pár perc múlva aludt is! És nálad? - Fantasztikus! A férjem hazajött és elvitt vacsorázni. Utána hazasétáltunk, gyertyafény és 1 óra előjáték után 1 órát szeretkeztünk! mesés volt! - Férjek: Na, hogy sikerült a tegnap este? - Fantasztikusan! Mire hazaértem a feleségem terített asztallal várt! Ettem, keféltem, aztán bevertem hamar a szunyát! És neked? - Katasztrófa... Hazaértem, de nem volt áram, mert elfelejtettem befizetni a számlát, így kénytelen voltam elvinni az asszonyt egy drága étterembe. Hazafelére nem maradt pénzem taxira, ezért 1 órát sétáltunk hazáig. Otthon ugye nem volt áram, ezért gyertyát gyújtottunk. Olyan ideges voltam, hogy 1 órába telt mire végre felállt és utána újabb 1 órába mire sikerült elmennem...

Nagy melegben indultunk el bevásárolni. Ahogy bekanyarodtunk az áruház parkolójába, a kormány gömbcsuklója kiugrott. A férjem mondta, hogy amíg bevásárolok megjavítja. Ahogy kifelé toltam a bevásárlókocsit, láttam, hogy az autónk eleje fel van emelve és alatta fekszik a férjem. Kilóg a kocsi alól a két szőrös lába, és rövidnadrágjából kikandikál a szerszáma. Néhány szájtáti meg ott vigyorgott. Leguggoltam, és egy gyors mozdulattal visszapakoltam a helyére. Ahogy felálltam, ott láttam állni a férjemet az autó túloldalán...Hosszúnadrágban! Rövidnadrágban a szerelő volt... Nyolc öltéssel kellett összevarrni a homlokát, meglepetésében úgy beverte a fejét az alvázba.

Akkor még felállt!

Az öregek otthonában két öreg tata beszélget a reggeli kávézás közben: - Képzeld, tegnap éjjel megkefélhettem volna Claudia Schiffert! - Miért, itt volt?! - Nem! Felállt!

Béla óriási monoklival a szeme alatt jelenik meg a munkahelyén. Kollégái kérdezgetik, mi történt vele. - Tegnap munkahelyi megbeszélés volt és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor észrevettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúztam. Erre akkora pofont adott, azt hittem, az épület szakadt rám. Pár hét múlva Kovács, ha lehet, még nagyobb monoklival jelenik meg. Ismét kérdezgetik a kollégái, mi történt. - Tegnap munkahelyi megbeszélés volt ismét és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor Józsi, aki mellettem ült, észrevette, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúzta. Én viszont tudtam, hogy nem szereti, ha más megigazítja, ezért visszadugtam...

Egy japán, egy amerikai és egy orosz beszélgetnek, hogy kinek mekkora kudarc volt az életében. - Én egyszer ülök ott nálunk Tokióban egy parkban a padon - kezdi a japán... - Egyszer csak leül mellém egy gyönyörű fekete hajú hölgy. Azon gondolkodtam, hogy miként szólítom meg, mikor felállt, elindult a buszmegálló felé. Én egy kicsit elbambultam. Felugrottam és rohantam a buszmegállóhoz. A busz jött, ő felszállt és az orrom előtt becsapódott az ajtó. Hát ez a kudarc! - Az semmi! - kezdi az amerikai - Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk New Yorkban. Jobbról és balról is leül egy-egy bombázó szőke. Nem tudtam eldönteni, melyiket szólítsam le. Ekkor felálltak, elindultak a buszmegálló felé. A busz jött, felszálltak, én rohantam, de az orrom előtt becsapódott az ajtó. Ez az igazi kudarc! - Az semmi! - kezdi az orosz - Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk Moszkvában. Jött két kigyúrt buzi. Se buszmegálló, se busz!

Tegnap este a feleségem és én a szobában ültünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Azt mondtam neki: „Soha ne engedd meg, hogy vegetatív állapotban éljek, gépektől és üvegekben lévő folyadékoktól való függésbe. Ha ilyen állapotban látsz, húzd ki az engem életben tartó berendezéseket az áramforrásból, mert akkor inkább szeretnék meghalni.” Akkor ő felállt olyan arccal, ami mély csodálatot tükrözött és kihúzta a televíziót, a számítógépet, a playstation-t a konnektorból, kikapcsolta az i-podot és a mobilt. Legvégül elvette a sörömet! A kurva életbe, majdnem meghaltam!

Az öregek otthonában két öreg bácsi beszélget: - Tegnap éjjel megdughattam volna Pamela Andersont! - Miért, itt volt? - Nem, felállt!

Miért rúgtam ki a titkárnőmet? Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen... A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón, és Mari, a titkárnőm felállt, és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon, és azt mondta: - Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a szokásos kis étterembe mentünk, hanem egy hangulatos falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Mari azt mondta: - Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma születésnapja van. Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! Így felmentünk a lakására, és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Mari így szólt: - Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok... Helyeseltem a tervet. Naná...!!! Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt, és őt követték...: a feleségem, a gyerekeim, és a közelebbi munkatársaink, és a Happy Birthday-t énekelték. Én meg ott ültem a heverőn, és ... a zoknimon és az álló farkamon kívül semmi nem volt rajtam.

15 éves házasság után egy pár a pszichológusnál. Miután a pszichológus megkérdezte őket, hogy mi a gond, a nő egy hosszadalmas, szenvedélyes és szívtépő listát zokogott el a szakembernek az elmúlt 15 év összes létező problémájáról. Csak mondta, mondta: elhanyagolás, bensőségesség hiánya, üresség, magányérzet, szeretet hiány, s egy egész lista a soha ki nem elégített érzelmi igényeiről, melyeket ki kellett bírnia házasságának eddigi szakaszában. A szakember miután végig hallgatta a listát, felállt, körbe járta az íróasztalát, majd egy hatalmas szenvedélyes csókkal magához ölelte az asszonyt. A nő elhallgatott, s mint akit elkábítottak, szótlanul leült. A pszichológus a férjhez fordult és így szólt: "Látja, erre van szüksége a feleségének, hetente legalább háromszor!! .... Meg tudja tenni?" A férj gondolkodott egy kicsit, majd válaszolt: "Nos, hétfőnként és szerdánként el tudom hozni önhöz, de péntekenként horgászok.