A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban egy 1946-os plakáton olvasható: „Igyon sört! Kérjen sörpénzt!”. Az ötlet Aich Huberttől, a Dreher Sörgyár akkori igazgatójától származik, aki a II. világháború utáni gyenge keresletet valószínűleg azzal igyekezett növelni, hogy a nagyobb vállalatokkal megállapodott: azok sörpénzt vehettek az alkalmazottak részére, akik ezt sörre vásárolhatták le. A plakát a dolgozókhoz szól: kérjenek juttatásként sörpénzt munkáltatóiktól! De sörpénz a szocializmus idején is létezett: a kis kör alakú érmék (bárca vagy tikett néven is említik) a különböző magyar sörgyárak nevével vagy rövidítésével ellátva az adott gyárban dolgozók részére készültek. A munkások ilyen sörpénzt kaptak a fizetésük mellé, amit napi munkájuk végeztével válthattak be literes, csatos üvegben kimért sörre. Az üvegek csak ebben a formában voltak használatosak, azokat vissza is kellett vinni. A visszavételkor kapott lyukas, valamint a munkáért kapott sima érmével együttesen lehetett kiváltani az újabb üveg sört. A dolgozók a „házi” sört a pénzérme miatt tikettes sörnek, az üvegforma miatt csatos sörnek is hívták.
A 35 éves Michael Murray egy Subaru Outbacket vásárolt, de nem sokkal a távozása után máris hibákat talált az autón. Dühösen visszament az autókereskedéshez, és azt állította, mechanikailag hibás járművet adtak el neki, teljes visszatérítést követelt. A kereskedés vezetője azonban megtagadta a 4000 dolláros (körülbelül 1,5 millió forint) vételár visszafizetését. Emberünk ezután belehajtott az újonnan vásárolt Subarujával a márkakereskedésbe...
A helyi legendák szerint a Freiburger Münster építése során a városi tanács tagjai egy kőfaragót bíztak meg az épület szobrainak megtervezésével. Azt is kérték, hogy vízköpőket is készítsen a katedrális számára. Miután elkészült, a kőfaragó nem kapott fizetést a szolgáltatásaiért! Bosszúból úgy helyezte el az egyik vízköpőt, hogy az a városi tanács épülete felé "ürítsen", amely most már örökké látható a város egyik legvallásosabb épületén.