Ma reggel leparkoltam az utcán és bementem az irodába. Tíz perc múlva kijöttem, és láttam, hogy a parkolóőr éppen a büntetést írja. - Ne csináld, csak tíz perce áll itt ez az autó - mondtam neki. A parkolóőr rám se nézett. Talán nem kellett volna letegeznem? Nem szeretem ezeket a kék majmokat. Elkezdtem elmondani mindennek, a családfáját se hagytam ki, vagy két percig egyfolytában káromkodtam. A parkolóőr odaintette a társait, és kerékbilincset tettek az autóra. Még egy ideig gyakoroltam rajtuk a szókészletemet, de láttam, hogy már nagyon késésben vagyok. Fütyörészve otthagytam őket a főnököm autójánál, és befordultam a sarkon, hogy a sajátommal kimenjek egy ügyfélhez.
Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra. - mondja az orvos Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: - Köhögjön! - majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd jön az ühüm az orvostól. Kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől, majd az orvos újból nyissz-nyissz a bal oldalon. Ezután leemeli a törpét az asztalról, és megkéri, hogy sétáljon fel alá a szobában, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat. - Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen? - Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből...
