Ma reggel leparkoltam az utcán és bementem az irodába. Tíz perc múlva kijöttem, és láttam, hogy a parkolóőr éppen a büntetést írja. - Ne csináld, csak tíz perce áll itt ez az autó - mondtam neki. A parkolóőr rám se nézett. Talán nem kellett volna letegeznem? Nem szeretem ezeket a kék majmokat. Elkezdtem elmondani mindennek, a családfáját se hagytam ki, vagy két percig egyfolytában káromkodtam. A parkolóőr odaintette a társait, és kerékbilincset tettek az autóra. Még egy ideig gyakoroltam rajtuk a szókészletemet, de láttam, hogy már nagyon késésben vagyok. Fütyörészve otthagytam őket a főnököm autójánál, és befordultam a sarkon, hogy a sajátommal kimenjek egy ügyfélhez.

Amikor a főnököd jó fej, és elenged a céges verdával nyaralni...

Felszereltük a korlátot...

De kipihente magát az egész cég!

- Rendben! Mikor jössz? - Kedden...

Soha ne engedd, hogy a recept mondja meg, hogy kell-e pálinka a lecsóba!

- Józsi! Most szóltak, hogy lenne még 4 raklap motyó. - Há de főnök, tartályossal vagyok! - Ügyes vagy te, biztos megoldod...

Aki a "pofonokat" osztja : Lennox Lewis

Nyugi, van még kettő másik...

- Uram, majd a szigetelés eltakarja! U.i.: Mert mindig van valaki, aki megcsinálja olcsóbban 🙂

Durván behavazott reggelre