Az öreg Gazsi bácsi már nagyon odavan, hát beviszik egy öregotthonba. Ahogy ott ülnek a felvételi irodán, hogy a papírokat aláírják, látják ám, hogy Sanyi bácsi lassan elkezd jobbra dőlni. Az ápolónő rögtön felegyenesíti, és egy párnát tesz a jobb oldalára. Egy kis idő múlva Gazsi bácsi lassan elkezd balra dőlni. Az ápolónő megint felegyenesíti, és egy párnát tesz az öreg bal oldalára is. Rövid idő múlva Gazsi bácsi előredől. Az ápolónő gyorsan elkapja, s kiegyenesíti. Vége van a bejelentkezésnek, és Gazsi bácsit megkérdi a családja, hogy hogy tetszik neki az öregotthon. - Eddig nem nagyon - válaszol az öreg, - nem hagynak fingani!
"Mi csak beszéltünk róla, hogy milyen poén lenne az igazoltató rendőrt telibe hányni... Te megtetted." U.i.: a csaj is tuti volt akivel összejöttél :P
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan". Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög... Oda is súgja neki a múzeumőr: - No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate. De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire. - Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá: - Tisztelendő anyám, üdvözültem! - Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér? - Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e. - A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még? - Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt. - A vén kujon! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 30 éve fújatja velem!