Az alábbi szótár segít az ilyen cikkek értelmezésében: „Mint az régóta köztudott...” = Lusta voltam megkeresni az eredeti forrást. „A kérdésre mindeddig nem sikerült határozott választ adni” = Totál sikertelen volt a kísérlet, de egy cikket hátha el lehet sütni belőle. „Az eredményekből hármat vizsgáltunk meg alaposabban” = A többi néhány száz nem igazolta az elméletet. „Tapasztalatom szerint” = Egyszer már előfordult. „Néhány esetben” = Kétszer is. „Számtalan esetben” = Háromszor. „Az általam bizonyított eset” = Remélem, hogy bejön. „Általánosan bizonyított tény” = Mások is remélik, hogy bejön. „Egy bizonyos határértéken belül” = Semmi köze a valósághoz. „Az észlelések statisztikai előfordulásának mediánja azt mutatja” = A hasamra ütöttem. „Az már most is látszik, hogy a jelenség mélyebb vizsgálata szükséges a teljes bizonyításhoz” = Fogalmam sincs róla, mi a franc történt. „Kutatócsoportunk további vizsgálatokat fog végezni” = Ők se értenek belőle francot se. „Köszönöm Kovács Józsefnek a közreműködést, Kis Annának pedig a konzultációkat” = Józsi megcsinálta a munkát, Anna pedig elmagyarázta, hogy mi is történt. „Munkámmal remélhetőleg megnyitottam az utat a terület további kutatása előtt” = Tegnap felmondtam.
Gizi néni térdműtét után: - Doktor úr, fogok tudni majd újra lépcsőn járni? - Persze, Gizi néni. - Hála Istennek! Tudja, milyen fárasztó volt mindennap háromszor ki az ablakon, le az ereszcsatornán és vissza!
Az öreg Pityák bácsi felszáll a buszra, megszólítja a sofőrt: - Bocsánat uram, hol kell leszállni a Hunyadi utcához? - Semmi gond Pityák bácsi - mondja a vezető - majd én szólok a bemondóba. Az öregúr meg is nyugszik, leül. Mikor megérkeznek, a sofőr szól: - Öreg Pityák, leszállás! Mire a busz végéből három öreg nő: - Kötyönjük tyépen!
Dévényi Tibi Bácsi kifogja az aranyhalat. Egy darabig nézik egymást, aztán megszólal a hal: - Oszt ilyenkor mi a szar van?
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle: - Takács néni, ismer engem? Mire a hölgy: - Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte: - Takács néni, ismeri a védőügyvédet? - Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk: - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 Ft-os fizetéssel. Három hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést: - Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia? Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 Ft-os fizetésért. Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt: - Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát? Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját. Hamarosan újra kérdések merültek fel: - Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról! Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 3 millió forintot különítettek el. Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el. Így, hát kirúgták a gátőrt...
Három ügynök, egy amerikai, egy német és egy magyar, egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az amerikai megméri centivel a kerítést, felír néhány adatot, hosszan számolgat, majd kiböki: - Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom. A német, szintén méricskél, számolgat, aztán: - Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem. A magyar odanéz zsebre tett kézzel, és méregetés nélkül foghegyről odaveti: - 270.000 forint. A múzeumigazgató teljesen elhűlve: - Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek! - Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk a németet. - Oké, magáé a munka.