Egy börtön, ahol mindent lehet, csak hazamenni nem: az elítéltek a medence (!) partján kortyolgatják a whiskyt, szívják a marihuánát és fogadják a bikinis látogatókat. Van itt fodrász, udvari büfé és szinte egyfolytában szól a zene. Hétvégenként partikat rendeznek, amelyre kívülről hívnak fellépőket. Ilyen nincs? - de van! Ez a venezuelai San Antonió börtön A fegyverrel (!) is ellátott elítéltek bizonyos fokú autonómiát élveznek a falakon belül. A rendőrség szerint az okostelefonokkal, laptopokkal felszerelkezett bandavezérek a cellájukból irányítják a szervezetüket és rendelnek el rablásokat, leszámolásokat. Ez az a börtön, ahová nem hozzák, hanem ahonnan viszik a kábítószert: miután az őrök csak befelé ellenőriznek, sok olyan látogató van, aki kifejezetten drogot vásárolni érkezik ide.
Pistike búskomoran ballag hazafelé. Szembe jön vele a család háziorvosa és jó barátja. - Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú? - Ne is kérdezze, dokikám. A szüleim válni készülnek. Apu már nem a régi. - Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta. Apádnak minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába. Egy hónap újra találkoznak... Pistike még szomorúbb lelkiállapotban van. - Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer? - De igen, túlságosan is, anyám kórházba, a nővérem terhes, nekem fáj a seggem, és a kutyánk sem mer már hazajönni 🙁
A férj késő éjjel érkezik haza. Mivel sejti, hogy a felesége haragudni fog, úgy gondolja, kiengeszteli. Belopózik a hálószobába, és orálisan kielégíti. Aztán kimegy a fürdőszobába, és megdöbbenve látja, hogy a felesége éppen jön kifelé. - Hát te meg hogy a fenébe kerülsz ide??! - kiált fel. - Csitt, még felébreszted anyámat! - mondja a feleség.
A kocsmából indul haza egy alkoholista, de útravalóként még egy kis üveg páleszt betesz a nadrágzsebébe. Ahogy bóklászik össze-vissza az úton, beleesik egy árokba, és megüti magát. Érzi, hogy valami nedvesség elkezd végigfolyni a lábán... Erre kétségbeesve felkiált: - Uram, add hogy csak vér legyen!
