Szabó úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről. Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja: - Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre! - mondja a főnök. - Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt. Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon. Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet. El is készült 5 perc alatt. Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm. Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok! A főnök zordan néz rá: - Már megbocsásson, de hülyének néz? Azt várja, hogy ezt el is higgyem? Ki látott már olyat, hogy egy nő 5 perc alatt elkészül?!
Egy pasinak egy balesetben leszakad a farka.Elrohan a plasztikai sebészhez, hogy csináljon vele valamit. Szerencséje van - mondja neki a plasztikai sebész. Az állatkertben épp most döglött meg egy kiselefánt, annak az ormányát fogjuk önnek beültetni. Elvégzik a műtétet, néhány hónap múlva találkozik újra a pasi meg az orvos. - Na, minden rendben van? - Doktor úr, ön csodát tett velem!A nőket azóta is alig bírom levakarni magamról! - Komplikáció? - Semmi.Ha csak azt nem számítom, hogy mikor ülök a presszóban, a farkam kibújik a sliccből, elveszi a kávé mellöl a kockacukrot és egy laza mozdulattal berakja a seggembe!
Frissítve (18:30): József ezt üzeni a kép "mellé" : Senki nem nézi le a vidékieket, de az azért elég rosszul hangzik, hogy azért csináljátok a nagy melegben a dolgotok, hogy nekünk legyen mit a polcról levenni! Mindenkinek megvan a saját maga munkája az én szakmám ács így tisztában vagyok azzal, hogy milyen meleg van míg Ti már a klímás gépekben ültök. Nem láttam hogy a pékek vagy a szakácsok verték volna valaha is a mellüket, így mint Te most. Gondolom azért azt nem képzeled, hogy mindenki lógatja a lábát egész nyáron és strandol miközben csak Ti dolgoztok....
- Jó napot uraim, kártyázni szeretnék! Összenéznek a spílerek: - Jól leszedjük az öreget. Leülnek, már éppen osztanának, amikor az öreg megszólal: - Az a baj, hogy én csak egy fajta kártyajátékot ismerek, az a neve, hogy Parapittyó. - Ezt nem ismerjük, de sebaj, néhány körön keresztül megtanuljuk. Leosztják a lapokat, felveszik, az öreg megnézi a lapjait, bedobja, s megszólal: - Parapittyó! azzal besepri a téteket. Következő körben ugyanez történik. Összenéznek a többiek: hiszen ez nem nehéz, csak azt kell mondani, hogy parapittyó és jó gyorsan bedobni a lapokat. Eddig soha nem látott mennyiségű tét gyűlik össze az asztalon. Mindannyian egyszerre kiáltják: - Parapittyó és már vinnék is a tétet. Mire az öreg bácsi, ujját ingatva: Na, na ... - ROYAL PARAPITTYÓ!
