Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy lyukassza ki nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg? "Te" vagy "Ön"? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki - az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van - Kati és Andrea. Kati üzleti úton van. Erre én: "Andrea, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?" Andrea: "Ismerjük egymást???"

A fényképeken a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet látható, Kecskeméten. Elnézést kérek a poszt tartalmáért azoktól a középiskolás, főiskolás vagy egyetemista kollégista olvasóktól, akik nagyságrendekkel sanyarúbb körülmények között laknak valamelyik volt munkásszállóból átvedlett kollégiumban. Ez van srácok ...

Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éves öccséhez: - Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába anyuhoz és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami "büdös franccal" kezdődik, te meg mondasz valamit, amibe lesz egy "bazdmeg". A kicsi beleegyezik és elindulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít.. A 6 éves lép be először és így szól: - A büdös francba, én müzlit kérek. Az anya jól eltángálja a bátyót és a lépcsőn felfelé menet még a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szobaajtót. Anyuka lejön a lépcsőn és megkérdi a 4 évest: - Na és te kisfiam, mit kérsz reggelire? - Hát, bazdmeg, müzlit biztos nem.

Ez ugyebár jó kis magyar szokás : - Ami nincs lebetonozva azt viszik.

- Atyám, vétkeztem! Három napja nem hordok fehérneműt. - Rendben, lányom! Három miatyánk és húsz cigánykerék.