Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .

Tisztelet ombudsman úr/hölgy! Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban, amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam! Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt, és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első kocsi osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!" köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny, úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen! Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is, nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára. Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem félnek ám, mert embert is öltek már. Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem! Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó hangosan zúdítottak rám. -,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó, te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön a feleséged itt a peronon!" Satöbbi, satöbbi... Kaptam egy jó nagy adag köpetet is abba kirekesztő pofámba. Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam, középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém. Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:- Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban! Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz társadalmi béke! Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy! Annyit tudok felhozni a mentségemre, hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci, de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom! Tisztelettel: Kaller Benő

1. Kezes, meg ilyen hülyeségek kellenek? 2. A munkaviszonyom folyamatos, de megszakításokkal." "Lehetne úgy visszafizetni, hogy két nyár alatt és akkor, amikor én mondom? 3. Én minimálra vagyok bejelentve, de a számlámra érkeznek a nagy lóvék. 4. - Vásárlásra szeretnénk felvenni kölcsönt. - Mit vásárolnának? - Valami nagyot. - Mire gondol pontosan? - Hát, nagyobbat. - Lakást vásárolnának? - Nem, hát azért akkorát nem! 5. - Mennyi a jövedelme? - Hatvanötezer forint. - És Ön hol dolgozik? - Nem én igényelném. - És ki igényelné? - Az élettársam. - És ő hol dolgozik? - Az élettársam? - Igen. - Siófokon. - Név szerint tudná mondani? - Asztalos János. - De a munkahelye nevét kérném! - Az enyémet? - Nem, az élettársáét. - Ez egy siófoki cég. - Értem, de mi a neve? - Asztalos János.

Egy férfi eltéved a hőlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá: - Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok. A nő a földön így felel: - Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van. - Maga biztosan mérnök - mondja a hőlégballonos férfi. - Az vagyok - feleli a nő - Honnan tudta? A hőlégballonos férfi így válaszol: - Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban. A nő erre így vélekedik: - Maga pedig szerintem politikus. - Igen, - bólint a hőlégballonos férfi egyetértően - de ezt honnan tudta? A nő azt feleli: - Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla!

Immár vasalásból is lehet diplomát szerezni legalábbis Bécsben. A kétórás 200 schillingbe kerülő tanfolyamon csak férfiak vehetnek részt. A férfiképző intézmény konyhai túlélési kurzussal és mosás előtti szennyszortírozó tanfolyammal is szolgált. Ha a bécsi feleség azt szeretné, hogy férje komplex háztartási tudás birtokába jusson, 1700 schillinges tanfolyamra íratja be emberét. Sikerült megszereznünk a férfiképző osztrák vállalkozás vendégkönyvének első bejegyzését. Íme: "Köszönöm Önöknek, és köszönöm nejemnek a komplex tanfolyamot, amelyen a vasalástól a mosogatásig, a függönyfelrakástól az ablakpucolásig, a porszívózástól a szobanövények ápolásáig, a főzéstől a rendcsinálásig és a rend megtartásáig ezernyi olyan tudnivalót sikerült elsajátítanom, amely nálunk eddig csak a feleségem birtokában volt, illetve az ő reszortja volt. Így most már valóban teljes értékű férfi vagyok, nem szorulok már nagyon nehezen elviselt feleségemre, akit a diploma kézhezvétele után visszaküldtem az ugyancsak nagy tudású anyjához." U.i.: ez egy régi cikk, ezért szerepel euró helyett osztrák schilling.

A homokkutya vagy csupasz turkáló néven is ismert földi kutya nem véletlenül érdemelte ki a világ egyik legcsúnyább állata címet. Egy bunda talán előnyös lenne számára, ám neki csak néhány szőrszál jutott, az pedig tovább ront a helyzeten. Ahogy bundája, úgy füle sincs - csupán két kis nyílás segíti a hallásban -, szemének pedig nem sok hasznát veszi: szinte teljesen vak. Két pár metszőfoga azonban egyet jelent az életével: ezek segítik a rágásban, az alagútfúrásban és a védekezésben is.

Amikor a testet teremtették, valamennyi testrész főnök akart lenni. Az agy azt mondta: - Mivel én irányítom az összes testrészt és én gondolkodom mindenki helyett, én leszek a főnök. Erre a láb azt válaszolta: - Miután én viszem az embert oda, ahova menni akar és kivitelezem amit mond az agy, így én akarok a főnök lenni. így folytatta a szem, a kéz, a szív, a tüdő, és minden szerv főnök akart lenni. A segg erre azt mondta: - A főnök én vagyok!! Minden testrész röhögött és abszurdnak találta, hogy a segg legyen a főnöke. Erre a segg nagyon megsértődött, összehúzta magát és megtagadta elvégezni dolgát. Ennek következtében az agy belázasodott, a szem kiguvadt, a láb remegett, a kéz erőtlenül lógott, még a szívnek és a tüdőnek is nagy nehézségekbe került elvégezni munkáját. Végül minden testrész kérte az agyat, engedje meg, hogy a segg legyen a főnök. Így is lett! A többiek most elvégzik a munkát, amíg a segg csak ül és sok szart csinál. Tanulság: Ahhoz, hogy főnök legyen valaki, nem kell géniusznak lennie, lehet egy közönséges segg is! Üdvözlettel: az Agy

Az unokatesóméknál nyaraltunk a bátyámmal, és egyik este mindahányan (öten) lementünk a helyi diszkóba. Egyszer csak odalépett hozzám egy egészen helyes srác, majd miután viszonoztam érdeklődő pillantását, a következőt kérdezte: - Gyüssz topogni, gecó? Eltartott néhány másodpercig, mire felfogtam, hogy táncolni hív. Nem mentem.

1) Későn ébredsz - arccal a járdán fekve. 2) Felhívod az öngyilkosok segélyvonalát, és hívástartásba tesznek. 3) Amikor beérsz a munkahelyedre, a "Kék fény" stábja vár rád kamerákkal. 4) A szülinapi tortád összeroskad a gyertyák súlya alatt. 5) Bekapcsolod a tévét, és a reggeli hírekben evakuálási útvonalakat mutatnak. 6) Az ikertestvéred elfelejtkezik a születésnapodról. 7) Arra ébredsz, hogy a vízágyad kilyukadt. Aztán rájössz, hogy nincs is vízágyad. 8) Megszólal és beragad a dudád, pont amikor a piros lámpánál egy csapat motoros mögé érkezel. 9) A feleséged pajzán mosollyal ébreszt, de NEKED fáj a fejed. 10) A főnököd azzal fogad, hogy ne fáradj a kabátod levételével. 11) Reggel a madarak hangjára ébredsz. Keselyűkére. 12) Ébredés után veszed észre, hogy a fogszabályzód két fele összeragadt. 13) Az online szexpartnerkeresőn összehozott randipartneredről kiderül, hogy az anyósod.

Tragikus véget ért egy orosz vodkaivó verseny. A boldog győztes nem sokkal később belehalt az alkohol-túladagolásba. Az óvatos statisztikák szerint is minden hetedik orosz ember súlyos alkoholista. Ez nem is meglepő, hiszen Oroszországban valóságos nemzeti hagyomány a vodkafogyasztás. Nem ritkák arrafelé az ivóversenyek sem, ám a minap tragédiával végződött egy ilyen esemény. Volgodonszk városában az egyik helyi élelmiszerüzlet-áruház rendezett a helyi lakosoknak vodkaivászatot, ahol az önként jelentkezők összemérhették „tudásukat”. A győztesnek 10 liter vodkát ajánlott fel az üzlet tulajdonosa, amit azonban már soha nem fogyaszt el. A férfi ugyanis alig negyven perc alatt küldött le a torkán fél liter vodkát. Ezt követően taxiba ült (tették), hazament, de néhány perc múlva megállt a szíve, az orvosok már nem is tudták megmenteni. Belehalt az alkoholmérgezésbe. A második és harmadik helyezett valamivel jobban járt, ők „csak” kómába estek, azóta sem tértek magukhoz. A verseny kitalálója, meghirdetője ellen gyilkosság miatt indított eljárást a helyi rendőrség. Forrás : Borsonlájn 🙂

Egy hétfő reggel a postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Kovács jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében. - Csak nem házibuli volt nálatok a hétvégén? – kérdezi a postás. - De, még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Vagy 15 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán “Ki vagyok én?”-t játszottunk. – mondja Kovács. - Azt meg hogy kell? - Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A lányok pedig kitalálják, ki kicsoda. - Hű, de kár, hogy nem voltam itt! – kiált fel a postás. - Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved ! ! !