"Európa fejlett demokratikus országaiban a védőoltások nem kötelezőek. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Nagy-Britanniában, a Benelux-államokban, de a távoli Ausztráliában, Amerikában és Kanadában is az ajánlott oltások beadásáról a gyermekorvos és a szülő együtt dönt, mérlegelik az előnyöket és a mellékhatásokat, és messzemenően figyelembe veszik a gyerek egészségi állapotát, betegségtörténetét." További infók a piros linken :

antalvali.comhirekvedooltas_igen_vagy_nem

Mindig legyen nálad bonbon! 🙂

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Kötéltánc a semmi felett...

Nemcsak az ügyfelek, de olykor a bankok sem bogarásszák át az apró betűs részt – derült ki egy hitelkártya-szerződés kapcsán, amelyet egy voronyezsi férfi kötött az orosz Tyinkoff Hitelintézettel. A pénzintézet egyszerűsített eljárás keretében kínálta ügyfeleinek a hitelkártyát. Ehhez személyes találkozóra sem volt szükség, elég volt a postán megkapott szerződést aláírva visszaküldeni a banknak. A voronyezsi férfi – 2008-ban kötött így szerződést, ám az apróbetűs részt megváltoztatva küldte vissza a dokumentumot, amit a bank ellenőrzés nélkül jóváhagyott. „Viccből küldtem el, nem gondoltam, hogy átmegy” – nyilatkozta a Tyinkoff ügyfele. Az apróbetűs részben általa megfogalmazott feltételek szerint korlátlan időre kamatmentes hitelre jogosult, és amennyiben a szerződést a bank megsértené, úgy minden egyes sérelemért hárommillió rubelt (egy rubel kb. 7 Ft) köteles fizetni az ügyfélnek, a szerződés felbontása esetén pedig 6 millió rubelt kell átutalnia. A Tyinkoff 2010-ben 45 ezer rubelt kért számon az ügyféltől, és felbontotta a szerződést. A férfi közölte: csupán a felhasznált 19 ezer rubel hitellel tartozik, kamatok és kezelési költség nem számítható fel, hiszen így áll az általuk megkötött szerződésben. A bíróság tavaly neki adott igazat, elismerve a szerződés érvényességét, arra hivatkozva, hogy a polgári törvénykönyv alapján a szerződő felek mindegyikének joga van feltételeket javasolni. Az ügyfél a szerződés átírásakor ezt tette, a banknak megvolt a lehetősége, hogy azt aláírás előtt átnézze.

"Hello ! Egy szarvasi lakótelep bringatárolójának ajtaján csíptem el"