Egy férfi napozik a tengerparton. Este nézi magát a tükörben és látja, hogy mindenhol szépen lebarnult, csak a farka maradt fehér. Másnap kimegy a tengerpartra és beássa magát a homokba, csak a farkát hagyja kinn a napon, hogy az is szép barna legyen. Arra sétál két idős hölgy, megállnak a dákó előtt és nézik hosszasan. Az egyik megpiszkálja a napernyőjével, majd szomorúan megjegyzi a barátnőjének: - Látod drágám, ez a dolog engem 20 évesen nagyon izgatott, 30 évesen megőrültem érte, 40 évesen könyörögtem érte, 50 évesen a lelkemet odaadtam volna érte, 60 évesen pedig imádkoztam érte. Most itt vagyok 70 évesen, a kurva életbe vadon terem és én nem tudok lehajolni érte!
Fürdőszobával felszerelt buszok segítik a tisztálkodásban a San Franciscó-i hajléktalanokat... Szerintem jó ötlet - itthon se ártana
A Darwin-díj egy olyan „kitüntetés”, amelyet azoknak az elhunyt embereknek ítélhetnek meg, akik valami különösen buta, ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe került. A nevét onnan kapta, hogy ezek az emberek Charles Darwin a természetes kiválasztódásról szóló híres elmélete értelmében „szívességet tesznek” az emberiségnek azzal, hogy nem örökítik tovább ostobaságukat utódaikra...
Hogyan lett egy teljesen fölösleges ital ügyes kommunikációval
a sport nélkülözhetetlen kelléke?
A sportitalbiznisz legnagyobb kommunikációs húzása az volt, hogy elhitették az emberekkel: nem bízhatnak a saját testük jelzőrendszerében. „Amikor szomjasak vagyunk, már késő”, „a szomjúság az utolsó vészjelző, akkor már megtörtént a kiszáradás”, „lehet, hogy nem is vesszük észre, és túl keveset iszunk” ...
www.origo.hutafelspicckozelet20140728-izotonias-italok-milliardos-atveres-gatorade-lucozade-isostar.html?utm_source=origo-nyito&utm_medium=sec-5&utm_campaign=sec