Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél! Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt kuvár@ másképp gondolom...

Idős néni kopogtat a tanári ajtaján: - A Déneske nagymamája vagyok és szeretném elkérni az unokámat az utolsó óráról. - Az lehetetlen! Dénes ugyanis ma nem jött iskolába. - Akkor vajon hol van? - Azt hiszem, az ön temetésén!

Apum üzeni, hogy külgyé má neki egy kis kaját me' összeveszett anyuval, oszt elpusztította a háztól!

Nénje! Ettek má máma valamit, te pusztulat?!

"Kisunokám, nem láttad a nagyi fogsorát?"

Hippie I Ye - Hallgasd meg a szív mit üzen

a kismamafotózást már előre kifizetted

így nem érek haza a meccsre!