1937. December Idézet az önéletrajzi könyvéből : „Nem sokkal a mérkőzés kezdete után sűrű köd ereszkedett a pályára, ami egyre jobban terjeszkedett, míg végül az egészet beborította. A Chelsea-t folyamatosan a kapuja elé szegeztük, így az sem zavart, hogy egyre kevesebb és kevesebb játékost láttam magam előtt, még a saját védőimet sem, így semmitől és senkitől sem zavartatva kocogtam fel-alá a gólvonalamon, mert nagyon hideg volt. Hosszú percekig semmi sem történt, aztán a sűrű ködből kilépve feltűnt egy alak. De nem játékos, hanem egy rendőr volt! Maga mi a bánatot csinál itt? A játékvezető 15 perce félbeszakította a meccset, a pálya teljesen üres – lepődött meg a rendőr. Az öltözőbe siettem, ahol a csapattársaim már lezuhanyoztak és átöltöztek. Mikor megláttak, hatalmas nevetésben törtünk ki.”

Az, hogy mikor, hogyan és miért eshet egymásnak két játékos, annak írott és íratlan szabályai alakultak ki. Meccs közben az ütközések elkerülhetetlenek, de a sunyi szabálytalanságok szinte mindig együtt járnak valami megtorlással. Ha két játékos verekedni akar, a botját eldobja, leveszi a kesztyűjét és indulhat a pofozkodás.

Már az leső másodpercekben bekapott egy pusztító jobbost!

Ronaldo a kanyarban sincs 🙂

Aztán a meccs végén megkapta a jutalmát!