Egy kis izomtej
Mondanám, hogy eladó szeretett autóm, de ha szeretném nem adnám el. Romániában harmadik tulaja vagyok, összességében kitudja. Ennek az autónak az előélete akár egy kóbor kutyáé, nem lehet tudni kié volt, hogy került az utcára és hogy hogy van még életben. Valószínű, hogy egy német orvos házaspár, hozta ki a szalonból, gondosan ápolva és szeretve azt, majd lehetséges, hogy továbbadták a török származású Hassan döner üzlet-tulajdonos úrnak aki pár százezer km alatt hetente nemegyszer tesztelte le az autó vég sebességét a német Autobahn-on. Ezután egy koszovói albán menekült vásárolta meg aki menekült barátait kényeztetve hordozta fel alá az autó maximális kapacitását kihasználva (ez megmagyarázná a belső kopásokat), de úgy gondolta, hogy sok túl kicsi ez az autó tízenüknek ezért miután ment még egy pár százat vele hátramenetben meghirdette mobilen. így talált rá Lakatos Emanuel a szakmát jól értő és becsületesen űző nepper, aki trélerén további 4 ilyen társaságában elhozta Romániába, papucsoskalaposbajszos megbízójához aki az állam bácsitól ellesett 40%-ot rárakva ügyesen kiegészítve a tőlünk lehúzott juttatásait eladta, ugyancsak nekünk. Ezen kalandok mentén került el hozzám. Vagy kitudja...
Pista bá legelője mellett halad el az új autóút. Egy meleg nyári napon, ahogy ott kaszálgat, megfigyel egy menyecskét lenge nyári ruhácskában stoppolni. Kis idő elteltével megáll a lány mellett egy drága márkájú autó, a sofőr leengedi az elektromos ablakot a jobb oldalon, a lány bedugja a fejét, a fickó pedig gyorsan odazárja a nyakát, majd kiszáll a kocsiból és jól megrakja a lányt hátulról. Utána a fickó visszaül, leengedi az elektromos ablakot, a menyecske kihúzza a fejét, a kocsi elsuhan. Mindezt végignézve János bá megtörli az izzadt homlokát, és felsóhajt: - Az istókját neki! Az igaz, hogy ilyen drága autóra nincs pénzem, de egy ilyen ajtót biztos veszek!