Két barát találkozik a városban. Az egyiknek egy hatalmas lilás-fekete monokli díszeleg a szeme alatt. - Te, barátom! Mi történt veled? - Ismered a feleségem… - Igen ismerem, de… - Tudod milyen… - Tudom, de akkor is, mi történt? - Szemen vágott egy fagyott csirkével! - Ne már! És miért tette? - Épp a hűtőben matatott, bedőlve, miniszoknya volt rajta. Nem bírtam magammal, felhajtottam a szoknyáját és beraktam neki! - És ezzel mi a baj? Nem szereti hátulról? - Dehogynem! Csak nem a TESCO-ban!

Házasság előtt: John – Ahh… végre. Már alig várom Jane – Azt akarod, hogy elmenjek? John – Ne! Ne is gondolj ilyenre! Jane – Szeretsz? John – Persze. Eddig is, ezután is! Jane – Megcsaltál valaha? John – Soha. Miért kérded egyáltalán? Jane – Megcsókolsz? John – Minden alkalommal, amikor megtehetem! Jane – Verni fogsz? John - Nem, megőrültél? Jane – Megbízhatok benned? John – Igen Jane – Drágám! Házasság után: Olvasd alulról felfelé !

Civil: Munkaruhában találkozol vele először. Az emitt-amott piszkos kezeslábas roppant jól áll rajta, és ahogy verejtékező homlokát törli kezével, attól szinte folyásnak indulsz. Mély orgánummal, már-már erotikus hangon ejti ki az "elfagytak a csövek" mondatot, és te legszívesebben ágyba dugnád, hogy melegítsed azt a fránya, hideg csövet. Randit kérsz tőle, és várod a pillanatot, amikor speciális fúróval rendelkező pasid helyre billenti rozsdás kipufogódat. Végül ajtót nyitsz, és lélegzeted is eláll a fogadó civil látványtól: sportcipő fehér zoknival, fekete színű vízmértékes szövetgatya asszimetrikus felhajtással, szalagavatói öltönykabát díszgombokkal. Ha nem a szerelésről kérdezed, akkor kínos csend fogad a vacsora alatt. Ötvenszer magyarázza ugyanazt a fortélyát, mert végig hiszi: hülye tyúk vagy és nem érted. A hazafelé vezető úton imádkozol, hogy ne csőtörés fogadjon a lakásban...

Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!

1. A feleségem el akar válni, mert szerinte buta vagyok és ráadásul még nagyon hangosan horkolok is. Tegnap egész éjszaka fent maradtam, hogy lássam, igaza van-e? 2. Ma frizbiztem a kutyámmal. Mit ne mondjak, elég furcsa hangon vonyított repülés közben... 3. Azt mondják, a mosoly nem kerül semmibe annak, aki adja, de mégis értékes annak, aki kapja. Én meg azt mondom, hogy ha beintek, az is ingyen van, viszont sokkal személyesebb és őszintébb is.

HÉTFŐ: Reggeli: Alma. Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal. Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása. KEDD: Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi. Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása. Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva. SZERDA: Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának a fele, de abból amennyi belefér. Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése. Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka, hashajtó. CSÜTÖRTÖK: Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek. Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-ből. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság. Vacsora: Ecetes hagyma citrommal. PÉNTEK: Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle izléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék. Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi. Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépaszeletekkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeiben kiküszöbölése.

Két munkatárs beszélget : - Képzeld tegnap este 8-ra értem csak haza a délelőttös műszakból. (6-14h) - Mit csináltál ? - Összefutottam egy cimborámmal és legurítottam 10 sört. -Amúgy te 10 sörtől bebaszol? - ATTÓL FÜGG, MIT ISZOM ELŐTTE 🙂

Tisztelet ombudsman úr/hölgy! Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban, amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam! Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt, és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első kocsi osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!" köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny, úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen! Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is, nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára. Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem félnek ám, mert embert is öltek már. Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem! Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó hangosan zúdítottak rám. -,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó, te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön a feleséged itt a peronon!" Satöbbi, satöbbi... Kaptam egy jó nagy adag köpetet is abba kirekesztő pofámba. Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam, középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém. Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:- Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban! Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz társadalmi béke! Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy! Annyit tudok felhozni a mentségemre, hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci, de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom! Tisztelettel: Kaller Benő

Immár vasalásból is lehet diplomát szerezni legalábbis Bécsben. A kétórás 200 schillingbe kerülő tanfolyamon csak férfiak vehetnek részt. A férfiképző intézmény konyhai túlélési kurzussal és mosás előtti szennyszortírozó tanfolyammal is szolgált. Ha a bécsi feleség azt szeretné, hogy férje komplex háztartási tudás birtokába jusson, 1700 schillinges tanfolyamra íratja be emberét. Sikerült megszereznünk a férfiképző osztrák vállalkozás vendégkönyvének első bejegyzését. Íme: "Köszönöm Önöknek, és köszönöm nejemnek a komplex tanfolyamot, amelyen a vasalástól a mosogatásig, a függönyfelrakástól az ablakpucolásig, a porszívózástól a szobanövények ápolásáig, a főzéstől a rendcsinálásig és a rend megtartásáig ezernyi olyan tudnivalót sikerült elsajátítanom, amely nálunk eddig csak a feleségem birtokában volt, illetve az ő reszortja volt. Így most már valóban teljes értékű férfi vagyok, nem szorulok már nagyon nehezen elviselt feleségemre, akit a diploma kézhezvétele után visszaküldtem az ugyancsak nagy tudású anyjához." U.i.: ez egy régi cikk, ezért szerepel euró helyett osztrák schilling.