Karácsony után pár nappal meglát a lovasrendőr egy gyerkőcöt egy vadiúj bringán. Megállítja, és megkérdi tőle: - A Jézuska hozta neked a biciklit? - Igen! - Akkor legközelebb mondd meg neki, hogy lámpát is hozzon rá. Megbünteti a gyereket, az elkezd tekerni, majd visszakérdez: - A lovat a bácsi a Jézuskától kapta? - Persze. - feleli mosolyogva a rendőr. - Akkor legközelebb mondja meg neki, hogy a f@szt a ló alá tegye, ne a tetejére.
2021.01.11.
Kategória: Mondás, idézet
2020.05.27.
Kategória: Viccek
Egy pasi a kasszánál áll a kígyózó sor végén. A mellette lévő sorból rá-rá pislant, mosolyog egy szőke bombázó. A fickó nem bírja tovább és kedvesen hozzászól: - Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Nem vagyok teljesen biztos benne, de szerintem az egyik gyerekem apja lehet. A fickónak eszébe jut az egyetlen eset, amikor hűtlen volt: - Úr Isten! Ön az a sztriptíztáncosnő, akit a legénybúcsún a csocsó-asztalon dugtam meg a haverjaim szeme láttára, miközben a barátnői nedves zellerlevéllel vertek és egy uborkát dugtak a hátsómba? - Nem. Én a fia angoltanárnője vagyok.
2019.10.22.
Kategória: Mondás, idézet
Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?
