Pécsen járunk...

Az önéletrajzából idézünk : 1985-ban születtem, kedden, Kórházban. Születésemkor apám álmos, az orvos részeg volt, így mindketten végigaludták a jeles pillanatot. Szüleim egyszerű, kétkezű emberek! Édesapám édesanyám férje, édesanyám édesapám felesége. Mindketten házasok. Csodagyereknek tartottak. Már másfél évesen el tudtam számolni háromig. Valószínű, hogy ebben a szülői gondoskodás is komoly szerepet játszott. ("Azonnal fejezd be! Háromig számolok!") A lakótelepi gyerekek teljesen átlagos életét éltem: foci a grundon, polgárpukkasztás és titkos bunkerek kiépítése a homokozó közepén. Homokozóbeli pajtásaimtól az iskolakötelesség választott el. Kommunikatív alkatnak tartom magam. Angolul, németül nem beszélek, de egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzésére bármikor vállalkozom. Általános iskolában tanították a német nyelv rejtelmeit (több, de inkább kevesebb sikerrel). Nem voltam a Nyelvtanárnő kedvence, órán is mindig háttal kellett ülnöm a padban...Aztán, hogy teljes legyen a káosz a fejemben átraktak egy angol csoportba, ezt a traumát a mai napig nem sikerült kihevernem. A középiskolás évek nagy hatással voltak rám. Először a sör hatott rám, aztán a röviditalok, végül már a lelkifröccs sem. Az "akasztott" emberen kívül rengeteg szakmában kipróbálhattam magam... Egyszer műtőssegédként is tevékenykedtem, szőrtüsző gyulladásom volt, helyi érzéstelenítés után ébren követhettem a beavatkozást,és én adhattam oda az operáló orvosnak a szikét. Egyéb eredményeim: - 2. helyezés az sörivó/palacsintaevő versenyen - alacsony vércukorszint -elfogadható vérnyomás - néhány jó barát vezetői tapasztalat:egy online videójátékban harcoló klánok parancsnoka voltam. Bármilyen munka érdekel amibe kipróbálhatom magam, leendő munkaadómhoz hűséges leszek, ezt alátámaszthatom a 3 éves t-mobil előfizetésemmel is! Szívesen csatlakoznék gipszkartonos csapatba.

A hónap szállítója akcióban

Ajándék rosszcsontoknak