Az öreg hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki: - Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek. Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni!" A plébános rövid gondolkodás után megtalálja a megoldást: - Nekem van két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire. Be is teszik a két áhítatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek: - Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek dugni! Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a kollégájához: - Tedd el az olvasót Pityu testvér. Imánk meghallgatásra talált!

Szia! A helyesírás netovábbja! "Gyógypedikűr othonában Sziv és érrendszeri betegségben szenvedő emberek kéz-lábápolását vállalom.-bőrkeményedés-sarok kezelés-benölt köröm kiszedés-tyúkszem kezelés."

Az idős házaspár otthon üldögél,és az esti rádióműsorban a távgyógyító műsorát hallgatja. - Jól van emberek – mondja a gyógyító -,kezdjük. Isten meg akar gyógyítani titeket. Mindössze annyit kell tennetek, hogy az egyik kezeteket tegyétek a rádióra, a másikat pedig a beteg testrészetekre. A néni feláll, odacsoszog a rádióhoz, és ráteszi a kezét az ízületi gyulladásos csípőjére. Az öreg úr is odamegy, és az egyik kezét a rádióra teszi, a másikat pedig a sliccére. A felesége megvetően ránéz, majd így szól: - Te vén bolond! Ez az ember azt mondta, hogy betegeket gyógyít, nem azt, hogy halottakat támaszt fel.

A végzetes csizma Texasban kering egy történet egy cowboyról és a csizmájáról. A fickó, úgy száz évvel ezelőtt lelőtt egy csörgőkígyót. Mivel a hüllő nem döglött meg teljesen, ráugrott és eltaposta. Néhány nappal később a férfi rosszul lett és elhunyt. Mikor a cowboy fia felnőtt, mamája átadta a csizmát a fiúnak, hogy vegye fel, de jól becsülje meg, mert ebben halt az apja. A fiú felvette, és néhány nap múlva ő is követte az öreget az örök vadászmezőkre. Az ifjú cowboyt egy özvegy gyászolta, akinek már gömbölyödött a hasa, mert érkezett már a következő férfi a családban. Senki nem fogja elhinni, de mikor felnőtt, ő is megkapta a csizmát. Meg is mondták neki: ez a lábbeli az utolsó emlék apjáról és nagyapjáról, akik mindketten e csizmában dobták fel a talpukat. Ez a fiú is felvette a csizmát, hordta egy-két napig, majd ő is eltávozott az élők sorából. Mikor a halottkém lehúzta a lábáról az ősi családi öltözéket, észrevette hogy egy méregfog szorult a talp és a sarok közé. A fogban elegendő méreg lett volna még több generáció elpusztítására is, ám a cowboy családja ekkorra már kihalt.

Az egyik nagyvállalat tulajdonosai azzal büszkélkedhettek, hogy öt éven át semmilyen üzemi baleset nem történt náluk. A biztonság fokozása érdekében levetítettek egy oktató filmet a dolgozóknak a balesetekről és azok elkerüléséről. A film olyan borzalmas jeleneteket mutatott be, hogy 25 dolgozó könnyebb sérülést szenvedett, miközben sietősen próbálták elhagyni a vetítő helyiséget. További 13-an a film nézése közben elájultak és leestek székükről. Egyiküknek egy szék a fejére esett, őt kórházba szállították és hét öltéssel varrták össze a sebét.

Amikor Joe a barátja farmján nyaralt, nagyon megtetszett neki a fejõgép. Nézte a barátját, ahogy ráhúzza a gumicsövet a tehén tõgyére, és bekapcsolja a gépet. A masina kattogott és zúgott, aztán néhány másodperc múlva finoman szívni kezdte a tejet egy nagy tartályba. Aznap este Joe kiosont a tehénistállóba. Mire odaért, már kõkeményen felállt neki. Gyorsan bedugta a csõ végére, és bekapcsolta a fejõgépet, hogy megtudja milyen érzés. Két óra múlva a barátja felébredt a fejõgép zajára. Kirohant az istállóba, ott találta a Joe-t a földön fetrengve, nyöszörögve, kifordult szemmel. - Az ég szerelmére - rimánkodott Joe. - Kapcsold ki, kapcsold ki ezt a rohadt fejõgépet! - Mi a jó fenét csinálsz itt? - érdeklõdött döbbenten a barátja. - Bedugtam a farkamat a gépedbe, mert kíváncsi voltam, milyen érzés. Most mentem el hatvanadszor, és nem tudom kikapcsolni! Barátja a vállát vonogatta: - Én sem tudom kikapcsolni. - Hogyhogy nem? - kérdezte Joe, és hatvanegyedszerre is elélvezett. - Automata - felelte a barátja. - De ne izgulj, csak húsz literre van beállítva!

Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!