Egy fiatal házaspár vesz egy új szekrényt. A férj hajnalban elmegy dolgozni és amikor reggel az első villamos elmegy a ház előtt, a szekrényajtó magától kinyílik. A feleség becsukja, de a következő villamosnál megint kinyílik. Ez így megy egész nap, mire a feleség megunja és felhív egy asztalost, hogy szerelje meg. Áll a szerelő meg a feleség a szekrényajtó előtt, és amikor a villamos jön, az mindig kinyílik. - Hát sajnos innen nem látok semmit, lehet, hogy belül van a baj, én beállok a szekrénybe, csukja rám az ajtót, hátha belülről látom, mi a hiba. - mondja a szerelő. Amikor a szerelő beáll a szekrénybe, a feleség rácsukja a szekrényajtót, pont megérkezik a férj, veszi le a kabátját, és be akarja akasztani a szekrénybe, amikor meglátja bent a szerelőt. - Maga mit csinál itt? - kérdi. - Mondja, elhiszi nekem, ha most azt mondom, hogy a villamosra várok?
Megjegyzés : A videóban szereplő összegek mellett nyilván egyéb költségei is vannak a cégnek. Pl.: Szoftverfejlesztők fizetése, logisztika stb.
Szerkesztői megjegyzés : Azt most engedjük el, hogy nyilván senki nem szeret háborúzni... Röhögni a jobb oldali bohócon lehet!
A középkori Kínában már az 1300-as években is ugrottak komédiások fákról, tornyokról bambuszrudakra erősített kupolával. Modern bázisugrásról 1966 óta beszélünk, akkor kezdett az első ugrónak tartott Carl Boenish fix pontokról ugrani az Egyesült Államokban. Az első kamerával rögzített ugrást 1978-ban mutatta be a Yosemite Nemzeti Park 915 méter magas, El Capitán nevezetű faláról. A B.A.S.E. jump elnevezés - amit a magyar báziusgrásként vett át - szintén Boenish nevéhez fűződik. A rövidítés egy-egy fix objektumot jelöl: B (building) A (antennas) S (span) E (earth). A bázisugrás és a klasszikus ejtőernyőzés közötti alapvető különbség a rögzített pozícióból történő ugrás és a speciális kialakítású, a sima ejtőernyőhöz képest más hajtogatási és nyílási tulajdonságokkal rendelkező ernyő. A rögzített helyről történő ugrásnál az ugrási tényezők megváltoznak, az ugró sokkal rövidebb időt tölt a levegőben, az élmény pedig erősebb. Az ugrás nehézsége a helyszíntől és a földet érési területtől függ. Mivel a zuhanásra és a landolásra is kevesebb az idő, ezért lényegesen nehezebb és veszélyesebb, mint egy ejtőernyős ugrás.