„Nézd már meg légyszi, szerinted ezt ki kell nyomni?” Ez a kapcsolat elért egy olyan szintre, ahonnan már nincs visszaút 🙂

Csak szeretném felhívni a figyelmet a cseh edző önuralmára, aki mindenhová máshová néz. Dicséretes! 🙂

AI áttekintés : Helyszín : Sidi Bishr negyed, Egyiptom Az épület neve: Gyakran csak „LCD-épületként” (LCD Building) emlegetik. Kialakítása: Egy 17 emeletes lakóépület, amelynek a szélessége a legvékonyabb pontján kevesebb mint 5 méter, így oldalról nézve szinte kétdimenziósnak tűnik Ez egy teljesen valós ház, nem utólagos képszerkesztés vagy hamisítvány. Az épületet egy optikai illúzió miatt látjuk ennyire hihetetlenül vékonynak, de a valóságban is rendkívül szokatlan a kialakítása. Háromszög alaprajz: A ház valójában egy háromszög (vagy trapéz) alakú telken fekszik. Az a fala, amely a képen felénk néz, rendkívül keskeny, míg az épület hátrafelé haladva folyamatosan szélesedik. Optikai csalódás: Mivel a fotó pont olyan szögből készült, hogy a szélesedő oldalfal teljesen takarásban van, a szemünk úgy érzékeli, mintha az egész épület csupán egyetlen szoba szélességű lenne. Helyi építési sajátosságok: Egyiptom nagyvárosaiban (különösen Kairóban és Alexandriában) a telekárak és a helyhiány miatt a fejlesztők a legkisebb, legfurcsább alakú beépítetlen parcellákat is kihasználják, így jönnek létre ezek a sokszor biztonsági határokat feszegető, „papírvékony” toronyházak.

Bár valószínűleg már a harmadiknál nagyon komoly gondok lennének...

"Ez még úgy is tüsszögést váltott ki belőlem, hogy csak néztem a videót"

Szóval az történt, hogy váltottam pár sort egy viszonylag értelmes és viszonylag emberszabású sráccal és megbeszéltük, hogy akkor beülünk valahova kávézni. Sminkeltem egy laza 43 és fél percig, séró belő, előnyös kínai ruha felölt, parfüm meg minden, mégse nézzek ki úgy, mint egy homlessz mamut, elindultam a "randira". Megfogadtam, hogy nem eszem meg reggelire a tagot, nem nyomom le dumában, nem beszélek csúnyán, nem leszek barom, szépen, intellektuálisan elbeszélgetek vele Hegel esztétikájáról és hazajövök. Csávó áll a Moszkván, cigizik, köp egy hegyeset a telefonfülkék irányába, nálam is szakadtabb cuccokban van, virág sincs a kezében, szóval igen alacsony pontszámot kapott első ránézésre, de nem akartam ilyen hamar lemosni a sminket, gondoltam oké, kap pár percet varázslatos személyemből. Odalibbenek, egész helyes a búrája, rám mosolyog és BAZ+ HIÁNYZIK AZ ELSŐ 2 FOGA... Azt hittem beszarok ott helyben! Namármost nekem elég rendesen látszik minden a pofámon ezt ő is észrevette, gyorsan neki is állt mentegetőzni, hogy válogatottban hokizik-mondja ezt pöszén mert NINCS FOGA!-és hogy 2 napja kiverték a protkóját de már készül az új, jövő hétre meglesz. Gondoltam, jó, hát csókolózni amúgy sem csókolóztunk volna... Beültünk valami kávézóba, mondta, hogy ő egy online újságnál van a sport rovatnál-itt éreztem, hogy túl sok közös pont azért nem lesz köztünk- és hogy Csepelen lakik-szinte a szomszédban van, csak 2 óra tömegközlekedéssel. Szóval rendelt egy kapucsínót meg valami tósztot, sütit, sört, én meg gyömbért-semmi kaja, semmi pacal, csak szerényen, csajosan!-, közben csak beszélt, beszélt, hogy 4 éves korában kivették a fél gyomrát mert beteg volt, aztán 27 évesen volt egy motorbalesete és beültettek a lábszárába valami fémet, hogy múlt héten megemelt valamit és lágyéksérve van és amúgy kő kemény a bal heréje és tőzegáfonya teát iszik rá hátha elmúlik, ergó csak hallgattam, aztán felemelkedett a székről és akkorát fingott, hogy odanézett még a pultos is. Én meg csak ültem és nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Hirtelen azt hittem, ez valami elbaszott amcsi vígjáték vagy a kész átverés só! De nem jött a Jáksó a pezsgővel... Sűrű elnézést kért, de hát neki most valami gombás bélfertőzése van, ne haragudjak, azt mondta az orvos, hogy ne tartsa bent a gázokat semmiképp, amúgy egész nap hányt és még fogat mosni sem volt ideje, mert edzésről jött és tényleg bocs meg minden, aztán ki is ment a vécére. Én meg ültem és egykedvűen szürcsöltem a gyömbért és nem akartam de valóban NEM AKARTAM elhinni a szitut, miközben elkapott belül a röhögőgörcs, hogy tulajdonképpen mire számítottam baz+? Egy normális pasira akivel órákon keresztül értelmes dolgokról fogok meghitten beszélgetni gyertyafénynél és a végén belekarolok és hazakísér? Chö! Ugyan már! Aztán visszajött és közölte, hogy mennünk kéne, mert hát az előbb sógorostul jött a puki,- azaz egy kicsi belement a boxeralsóba,- tegyem már meg, hogy fizetek (WTF???!!!) ő addig kint megvár.-azt a gentleman kurvaanyádat! Úgyhogy fizettem, kimentem, kezet ráztam vele és csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy beszart a gyönyörtől hogy velem tölthette ezt a kis időt, aztán sarkon fordultam és otthagytam a büdös, fogatlan picsába...

Ja, nem 🙁