"Az általános iskola hatodik osztálya az életem legszebb 3 éve volt!" Lakatos VinDízel

Elvárásaink: 2 általános (lehetőleg 7. és 8. osztály) minimum 3 éves fizikai területen, rettentő körülmények között szerzett tapasztalat... nagy munkabírás rum iránti feltétlen elkötelezettség jelentős testi fogyatékosság (faláb, fél szem előny) hidegvér nehéz helyzetekben forró vér nehéz helyzetekben 1 nyelv alapfokú ismerete Amit nyújtunk: extrém, "érdekes", nem mindennapi munkakörülmények néha röhejes fizetés céghajó előrelépési lehetőség (Józsikám húzzámá előre, nem mondom még egyszer!) esetenként reggeli Thaiföldön nagy engedmények... Ha Ön egy kihívásokkal (Józsikám, azonnal gyere ki, nem mondom még egyszer!) és felelősséggel járó munkát szeretne egy nemzetközi csapatban, küldje el önéletrajzát. (De fénykép nélkül!)

Joseph Bruce Ismay - Üzletember, a brit White Star Line hajótársaság igazgatója volt. Az ő fejében fogant a három Olympic-osztályú óceánjáró (Olympic, Titanic, Gigantic) megépítése 1906-ban.

Avagy, nem minden TESCO vásárló bunkó! Fogdosós vevők: A pékáru osztályon találhatók 1.Bunkó: Az utolsó 5 kiflit kiszedi, beleteszi egy zacskóba, és amikor meghozzák a frisset, akkor gyorsan közéjük borítja. 2.Nagyon bunkó: Zsemle horpasztók, minden olyan zsemlének, aminek be lehet szakítani a tetejét az meg is teszik, ezzel legalább jelzik, hogy melyiket fogdosták össze. 3.Ultra bunkó: Nem csak megfogdossa a kakaós csigát, hanem meg is kóstolja, majd visszateszi a túrós bélesek közé. Eladók is nagyon veszélyesek lehetnek, mert kiképzést kaptak rejtőzködésből. Kék ruhába ne menj a TESCO-ba, mert mindenki hozzád megy oda. Az eladók közt is van különbség. 1.Bunkó: Rajta a TESCO felirat a pólóján, de azt hazudja, hogy nem itt dolgozik, ő is csak egy vásárló. 2.Nagyon bunkó: Szuper képességekkel rendelkezik, át tud lépni egy másik dimenzióba, ahol te még látod és hallod, de ő már nem lát téged és nem is hall. 3.Ultra bunkó: Szívélyesen segít, elmagyarázza, hogy hol találod lisztet és elküld a könyvosztályra és addig, amíg kóvályogsz, ő elmenekül és elbújik a raktárban. Az 1. rész a piros linken : George Russian ( Folytatjuk)

www.napiszar.hushowPostA_TESCO_vilaga_-_1_resz

A szinglik országa lettünk? A legnehezebb dolga a 25-40 éves korosztálynak van. Ők azok, akik már elvégezték az iskoláikat, de már nem járnak discoba, a baráti kör nagy része pedig még boldog házasságban él. Reggel munkába mennek, délután - jó esetben - edzőterembe vagy haza. Este hasonló problémákkal küzdő barátaikkal próbálnak úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, vagy éppen keseregnek az igazságtalan sorson. Az elkeseredettséget mutatja, hogy dübörögnek az internetes randihelyek. Gazdasági hatása : 1. Ideális munkavállalók, hisz nem rohannak haza a családhoz. 2. Ideálisak a kereskedelemnek is, mert sokat költenek magukra.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Villanyszerelő bemegy az intenzív osztályra és felkiált: - Nagy levegőt! Biztosíték csere!

Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba eladónak.- Van valami tapasztalata ezen a területen? - kérdezi a főnöke. - Persze, én ne tudnék eladni !A manager gondolja, na majd meglátjuk, de tetszik neki a fiatalemberönbizalma. Az első nap után megkérdezi tőle:- Na, hány vevője volt ma?- Csak egy.- Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! Mennyi volt a bevétele? - 210.000 dollárt.- Mennyi??? Mit adott el? - Először eladtam neki 1 pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést. Aztán kérdeztem, hova akar horgászni menni? Ő fel akart menni az északi partra. Erre azt tanácsoltam, hogy oda kell egy vitorlás is. Erre elmentünk az osztályra és vett egy dupla motoros Seawind-et, de nem volt biztos benne, hogy a Honda Civic-je el tudja-e vontatni. Így lementünk a szalonba és eladtam neki egy Mitsubishi Pajero-t 4WD kerékmeghajtással. - Maga azt akarja mondani, hogy az az ember akart 1 horgot és maga a végén eladott neki egy hajót, meg egy autót? - Hááát, nem egészen... Az Úr egy csomag tamponért jött be ... Erre mondtam neki, ha már a hétvégéje így el van b@szva, elmehetne inkább horgászni...

"Az osztálytársamnak csak 3 fajta vérzés jutott az eszébe, de mivel a tanárok azt mondták érettségi előtt, hogy üresen ne hagyjunk semmit, ő tippelt egyet..."