Megéri benzint lopni, nem nagy a kockázat. A szabálysértési törvény módosítása óta egyre szaporodnak a hasonló esetek. Tavaly márciusban felemelték a tulajdon ellen elkövetett szabálysértés felső összeghatárát, így az addigi húszezer helyett ötvenezer forintig nem minősül bűncselekménynek az üzemanyaglopás. Nem jár érte börtön, ha valakit elkapnak. - Valaki megint lelépett fizetés nélkül, 26.000 forintos tankolás után. Egyszerűen telenyomta a fehér Renault Mégane-t, majd elhajtott. Az esetről felvétel készült, így nemcsak az autó rendszáma, de az arcok is tökéletesen felismerhetők. - Laci berohant a shopba, tárcsázta a 112-t, a központi segélyhívó számát. Körülbelül fél óra után sikerült először élő emberrel beszélnie, addig nem is vették fel a telefont. Ezen meglepődött. A kerületi kapitányságot is hívta, ott sem jelentkeztek. Ennyi idő alatt jó messzire juthatott a Renault. A rendőrök végül kijöttek, jegyzőkönyvet vettek föl, elkérték a videofelvételt és távoztak. Körülbelül 30 napig tarthatott a teljes nyomozás, majd megszüntették az eljárást, eredménytelenül. - Több felkeresett kúton már nem is hívják a rendőrséget egy újabb elhajtás után. Egyikük ezt azzal magyarázza, hogy egy korábbi esetben, kérése ellenére a tolvaj mellé ültették a bírósági tárgyaláson. Az illető megúszta, ma is rendszeresen tankol a korábban meglopott kúton. Belevigyorog a képünkbe, és nem tehetünk semmit, ezért nincs értelme kockáztatni, hát ez nem kell nekünk.

totalcar.humagazinkozelet20131212fizetes_nelkul_tankolni_igy_csinaljak_a_profik

Pár véletlenszerűen kiválasztott nuggets-et – vásároltak és amit felfedeztek benne az minden volt, csak tényleges csirkehús nem. Erek, zsír- , porc , hámszövetek alkották a termékek 50%-át. Az első étteremnél kiderült, hogy 50 százalék az izom, a másik fele pedig zsír, erek, idegek. A pontos lebontás alapján, 56 százalék zsírt, 25 százalék szénhidrátot és 19 százalék fehérjét tartalmaztak. A második étteremben 60% volt a zsír, kötőszövet valamint a csont- törmelék tartalom. A tudósok megállapították, hogy a név önmagában félrevezető, hiszen nem csirkefalatokat kapunk, hanem lényegileg zsírszövetet a baromfi hús helyett.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Lehetetlen a fény sebességénél gyorsabban utazni és természetesen nem is célszerű, mert lerepülhet a kalapunk.

Tanárnő kérdi az iskolában: - Gyerekek kinek mi hiányzik otthon? - Nekünk még nincs autónk! - mondja Ferike. - Nekünk még nincs számítógépünk! - kontráz rá Józsika. - Nekünk már van mindenünk! - böki ki büszkén Móricka. - Tényleg? - Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: "Na, már csak ez hiányzott!"