és miközben nézem, szerényen megreggelizem!

10 perc a harmonikus napindításért.

Tisztelt Napiszar szerkesztőség! Ez volt a ma reggeli munkahelyi érkezésünk fogadó bizottsága. Oldalatok rajongóiként gondoltuk beküldjük, ékeskedjen bizonyítékként az emberi csodákra. Továbbá nem tudom van e mód arra, hogy egy már nem velünk dolgozó de még kollégánknak, aki szintén az oldal rajongója, sőt Ő volt aki belevitt minket a napiszar.hu napi rendszeres látogatásába, ezzel üzenjünk, hogy mi gondolunk rá, és visszavárjuk. Hiszen nem is annyira szar környék mint a képen látszik :D (Újpest) Köszönjük, és ne hagyjátok abba, kell a tükör az embereknek, illetve nekünk is az oldal, hogy kikapcsolódjunk a nagy rohanásban! Üdvözlettel: A rajongóitok!

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul. - Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondta. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom? - Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszolt a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked. Azt mondta: "B...d meg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.

Mert nem mindenkinek telik sonkára

Ez az egyik specialitásom