Régi barátok veletek vagyok Már nagyon nagyon rég jóban rosszban együtt vagyunk. Nem feledünk mi, barátok maradunk. Eshet az eső, fújhat a szél. A szívünket nem törte meg semmi még. Néha volt vitánk, de szóval se bántjuk egymást Bármi legyen is együtt van a sok barát.
A tanárnő kérdi az iskolában a gyerekeket, hogy milyen szokatlan dolog történt velük. Tibike jelentkezik: - A nagybátyám múlt héten beleesett a kútba. - Jaj, szegény - mondja a tanárnő -, remélem jobban van! - Gondolom igen, mert tegnap óta nem kiabál.
Az iskolában a gyerekek épp a kőzetekről tanulnak. A tanárnő megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek. Mondják sorban: - Mészkő, gránitkő... A tanárnő megkérdezi Pistikét is, hogy ő milyen kőzetet ismer. Erre Pistike: - Szarnom kő. - Az milyen kő? - kérdi a tanítónő. - Nagyon kő!
Anasztázia grófnő és Tasziló gróf úr egy ménestelepet látogatnak meg. A kísérők lelkesen magyaráznak. Anasztázia grófnő éppen a fedezőménnél áll. A kísérője meséli, hogy ez egy ritka értékes állat, napjában többször is teljesíti kötelességét. Anasztázia grófnő megszólal: — Kérem, hogy ha a gróf urat is idekíséri, ezt majd mondja meg neki. Úgy is lesz. Mire a gróf úr kérdezi a kísérőt: — Na és mindig ugyanaz a kanca? — Természetesen nem, mindig más — válaszolja a kísérő. — Na fiam, akkor a grófnőnek meg ezt mondja meg.
Egy autós laposra vasal egy kakast az országúton. Felveszi a dögöt, és beviszi a közeli házba: - Asszonyom, nagyon sajnálom, de véletlenül elgázoltam a kakasát! Mindent megteszek, hogy pótoljam a veszteséget. - Rendben van, menjen hátra az udvarba, a csirkék már nagyon türelmetlenek.