Hans Régenkurt

Rezesbanda

Csúnyán köhögtem már régóta, és a leheletem is rossz volt.
Elegem lett, és tudtam, hogy mit okoljak érte.
Tudtam, hogy nem fogom tudni egyedül kezelni ezt - segítségre volt szükségem.
Megtaláltam a nikotinmentes Nicorixot.

Hiszed vagy sem, nem szívtam el egyetlen cigarettát sem, mióta el kezdtem szedni.
A sóvárgás megszűnt!
Nem éreztem úgy, hogy dohányoznék, még akkor sem, amikor nagy stressz alatt voltam!
Amikor valaki azt mondja nekem, hogy a dohányzás abbahagyása nehéz, azt mondom neki, hogyha megtalálod a jó módszert, akkor nem!

>>> További infó ITT <<<

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban egy 1946-os plakáton olvasható: „Igyon sört! Kérjen sörpénzt!”. Az ötlet Aich Huberttől, a Dreher Sörgyár akkori igazgatójától származik, aki a II. világháború utáni gyenge keresletet valószínűleg azzal igyekezett növelni, hogy a nagyobb vállalatokkal megállapodott: azok sörpénzt vehettek az alkalmazottak részére, akik ezt sörre vásárolhatták le. A plakát a dolgozókhoz szól: kérjenek juttatásként sörpénzt munkáltatóiktól! De sörpénz a szocializmus idején is létezett: a kis kör alakú érmék (bárca vagy tikett néven is említik) a különböző magyar sörgyárak nevével vagy rövidítésével ellátva az adott gyárban dolgozók részére készültek. A munkások ilyen sörpénzt kaptak a fizetésük mellé, amit napi munkájuk végeztével válthattak be literes, csatos üvegben kimért sörre. Az üvegek csak ebben a formában voltak használatosak, azokat vissza is kellett vinni. A visszavételkor kapott lyukas, valamint a munkáért kapott sima érmével együttesen lehetett kiváltani az újabb üveg sört. A dolgozók a „házi” sört a pénzérme miatt tikettes sörnek, az üvegforma miatt csatos sörnek is hívták.