Egy gombostű segítségével . . .
Az apa bemegy egy étterembe a kisfiával, hogy a gyerek valamivel elfoglalja magát, és nyugton legyen, ad neki két százforintost játszani. Egyszer csak azt látja, hogy a gyerek fuldoklik, kékül az arca, rájön, hogy valószínűleg lenyelte a pénzt, ezért elkezdi ütögetni a hátát. A gyerek ki is köhögi az egyik százast, de tovább fuldoklik. Az apja kezd bepánikolni, és segítségért kiabál. Egy jól öltözött, komoly kinézetű nő ül a kávés pult mellett újságot olvasva, és a kávéját szürcsölgetve. Hallva a kiabálást, felnéz, leteszi a kávéját és odamegy a fiúhoz. Kigombolja és lehúzza a nadrágját, és kézbe véve a tökét először finoman, majd egyre erőteljesebben kezdi szorongatni, csavargatni. Néhány másodperc után a fiú görcsösen összerándulva kiköhögi a másik százast, amit a nő ügyesen elkap a szabad kezével. Elengedve a fiú tökét, a százast odaadja az apának, és szó nélkül visszaül a helyére. Az apa mikor látja, hogy minden rendben van a gyerekkel, odamegy a nőhöz megköszönni a segítséget: - Igazán csodálatos volt, még sose láttam senkit, aki ilyet csinált! Maga orvos? - Nem, én az adóhivatalban dolgozom.
1. A pénz nem boldogít, de kényelmesebb egy Audiban sírni, mint egy biciklin. 2. Bocsáss meg az ellenségeidnek, de jegyezd meg a rohadékok nevét. 3. Segíts a bajba jutottakon és emlékezni fognak rád, amikor újra bajba kerülnek. 4. Sok ember csak azért él még, mert törvénybe ütköző lenne lelőni őket.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.
Tételezzük fel, hogy ... A kormányzat mindenkinek ad 500.000 Ft-ot. - Ha ezt a pénzt elköltjük a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül. - Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz. - Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül. - Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptomé lesz. - Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül. - Ha elektronikus kütyükre költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol, és nem segíti az magyar gazdaságot. Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon, ha nőkre, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek. Én ehhez tartom magam! Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy mindezt merő hazafiságból teszem!