Ilyen egy segítőkész feleség 🙂
A Halál kopogtat az ajtón, a férj nyitja az ajtót: - Jó estét, segíthetek? - Én vagyok a halál, és az életedért jöttem! A férfi erre hátraszól a feleségének: - Életem, téged keresnek!
Az apa bemegy egy étterembe a kisfiával, hogy a gyerek valamivel elfoglalja magát, és nyugton legyen, ad neki két százforintost játszani. Egyszer csak azt látja, hogy a gyerek fuldoklik, kékül az arca, rájön, hogy valószínűleg lenyelte a pénzt, ezért elkezdi ütögetni a hátát. A gyerek ki is köhögi az egyik százast, de tovább fuldoklik. Az apja kezd bepánikolni, és segítségért kiabál. Egy jól öltözött, komoly kinézetű nő ül a kávés pult mellett újságot olvasva, és a kávéját szürcsölgetve. Hallva a kiabálást, felnéz, leteszi a kávéját és odamegy a fiúhoz. Kigombolja és lehúzza a nadrágját, és kézbe véve a tökét először finoman, majd egyre erőteljesebben kezdi szorongatni, csavargatni. Néhány másodperc után a fiú görcsösen összerándulva kiköhögi a másik százast, amit a nő ügyesen elkap a szabad kezével. Elengedve a fiú tökét, a százast odaadja az apának, és szó nélkül visszaül a helyére. Az apa mikor látja, hogy minden rendben van a gyerekkel, odamegy a nőhöz megköszönni a segítséget: - Igazán csodálatos volt, még sose láttam senkit, aki ilyet csinált! Maga orvos? - Nem, én az adóhivatalban dolgozom.
1. A pénz nem boldogít, de kényelmesebb egy Audiban sírni, mint egy biciklin. 2. Bocsáss meg az ellenségeidnek, de jegyezd meg a rohadékok nevét. 3. Segíts a bajba jutottakon és emlékezni fognak rád, amikor újra bajba kerülnek. 4. Sok ember csak azért él még, mert törvénybe ütköző lenne lelőni őket.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.