Csoki, csoki, csoki

Egy börtön, ahol mindent lehet, csak hazamenni nem: az elítéltek a medence (!) partján kortyolgatják a whiskyt, szívják a marihuánát és fogadják a bikinis látogatókat. Van itt fodrász, udvari büfé és szinte egyfolytában szól a zene. Hétvégenként partikat rendeznek, amelyre kívülről hívnak fellépőket. Ilyen nincs? - de van! Ez a venezuelai San Antonió börtön A fegyverrel (!) is ellátott elítéltek bizonyos fokú autonómiát élveznek a falakon belül. A rendőrség szerint az okostelefonokkal, laptopokkal felszerelkezett bandavezérek a cellájukból irányítják a szervezetüket és rendelnek el rablásokat, leszámolásokat. Ez az a börtön, ahová nem hozzák, hanem ahonnan viszik a kábítószert: miután az őrök csak befelé ellenőriznek, sok olyan látogató van, aki kifejezetten drogot vásárolni érkezik ide.

Bónusz 2 soros vers a csoki mellé : Csiribiri, csiribiri, jó Isten, nem hogy lófasz, ló sincsen!