Vasárnap óta habosat fosok 🙁
Üdv mindenkinek! Pár nap múlva megváltozik majd kicsit az oldal kinézete... 1. Új fejléc lesz 2. Minden posztot tudsz majd egy szavazattal értékelni (+,-) 3. Az értékelés alapján lesz "Heti Top 3" poszt ( reméljük sokan fogjátok használni, ezzel segítve a szerkesztők munkáját) Nagyjából ennyi - Köszi, hogy minket néztek! Üdv.: A napiszar.hu csapata
Y generáció : Az 1980 és 1994 között születetteket soroljuk ide -------------------------------------------------------------------------- Egy rövid összegzés a videóban elhangzottakról : Nincs gond az alkohollal...A TÚL sok alkohol a gond! Nincs gond a mobiltelefonozással...A TÚL sok mobilozás a gond! Nem gond, ha Fészbukozol... A TÚLZÁSBA vitt Fészbukozás a gond! SZÓVAL FIGYELJ A MÉRTÉKRE!
Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van. A géppel is minden rend..... - hú, a fenébe! Az utasok halálra rémülve ülnek a helyükön, moccanni se mernek, amikor is újból megszólal a kapitány: - Elnézésüket kérem, csak magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét! Mire az egyik utas: - Az enyémnek meg a hátulját...
Felszállás előtt a repülő utasai csodálkozva látják, hogy a kapitány egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak 20 méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta: - Tudja kapitány, mindig attól félek, hogy egyszer későn kezdenek el sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.
Az egyik megcsókolhatja a seggem, a másik bekaphatja! - Apa, és én melyikbe tartozok? - Te fiam? Te választhatsz...
Tudom egy kicsit még korai, de fogadjátok sok szeretettel... Boldog karácsonyt! 🙂 Üdv, Atis