"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
Molnár úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat. - Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot a férfi. - De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó. - Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó. 2000 éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki 3 nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni!
"Az ókortól az 1800-as évekig péntek volt a kivégzések, a hóhérok napja, azért is esett Jézus keresztre feszítése is péntekre. A VI. századtól kezdve pénteket a pogányok és boszorkányok áldozati napjának is tartották, ami főként a megszállott hittérítők agyszüleménye volt..." U.i.: legyen szép napod
"Mi után vágyakozik a külföldön élő magyar?
Sírva könyörögnek anyukájuknak tarhonyát, kolbászt és paprikát tartalmazó szeretetcsomagokért, légi postával szállíttatják a Túró Rudit, megszállottan nyomoznak bármi után, ami hasonlít a tejfölhöz.
Külföldön élni jó, csak az a fene nagy honvágy ne lenne állandóan..."
A teljes cikk a piros linken :
www.origo.hutafelspicckozelet20121109-mi-utan-sir-a-kulfoldon-elo-magyar.html?fb_action_ids=10200107279503441&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
- Látják azt a csoportot a korlát mellett. Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni! Úgyhogy szedjék össze magukat! - Lovat láttak már? És miről ismerték fel? Hogy röfögött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félre beszélt. - Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja és ahogy elnézem magukat ő járt rosszabbul! - A ló szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló! - Hátul két lába van, ezekkel fut, elől kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól. - Mint látják, mind a négy patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni. - Látják a ló hátán a nyerget? Őseink ez alatt puhították a húst. Maguk felette fogják. - A ló elől harap, hátul rúg, ezért középen szállunk fel rá! - Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse fel! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam! - Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré! - Üljön már lazábban. Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló! - Hogy ül a lovon? Maga jobboldali? - Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk! - Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít! Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta. - Ne remegjen már annyira, még eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Van gerince. Nem politikus ez! - Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett! - Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.
Egy srác felszáll az éjjeli buszra, és flegmán odaveti a buszsofőrnek: - Ember, mikor indul ez a szemétláda? - Majd ha megtelik szeméttel!