Két lakótelepen összesen mintegy 1000 ember él, patkányok és szeméthegyek között.
Soha nem tisztítok ablakot, nehogy szegény madarak nekirepüljenek és elpusztuljanak. - Sohasem mosom fel a követ, nehogy a vendégek elcsússzanak rajta. Lelkifurdalásom lenne, és még fel is jelenthetnének. - Semmi problémám a porcicákkal. Olyan aranyos kis teremtmények, még nevet is adtam nekik. Jó társaság, mindig egyetértenek azzal, amit mondok. - Sosem szoktam leszedni a pókhálókat. Alapelvem, hogy minden élőlény ott lakik, ahol akar. - Nem szoktam a kertben gyomlálni. A gyomok is Isten teremtményei, had éljenek! - Nem főzök különleges ételeket a vendégeknek. Csak fejtörést okoznék szegényeknek, hogy mivel viszonozzák, ha én megyek hozzájuk vendégségbe. - Nem szoktam vasalni. Úgy döntöttem, hogy hiszek a feliratnak, hogy: "Vasalást nem igényel", akármelyik ruhadarabról is legyen szó. - Sosem aggódom semmi miatt. A stresszes emberek korábban meghalnak, én pedig ráncos vénasszony szeretnék lenni.
Méghozzá egy elég durvára sikerült átveréssel! Szegény pasi, szerintem lábon kihordott egy infarktust...