Kijön egy ember a templomból, és látja, hogy az út szélén egy koldus kéreget. Ad neki 100 forintot. - Az Isten áldja meg magát, majd imádkozni fogok az Ön beteg anyósáért. Az én imámnak foganatja van. Egyszer elfelejtettem imádkozni, mert éppen berúgtam, és másnapra meg is halt szegény! - No, itt van még egy százas barátom, aztán rúgjon be megint!

A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."

Csavargó a járókelőhöz lép az éjszakai utcán. - Elnézést uram, tudna segíteni egy szegény, szerencsétlen, éhező, munkanélküli embernek, akinek nincs egy fillérje sem, és minden vagyona ez a kis rövid csövű vadászpuska?

Egy városi megy át a falun az autójával, egyszer csak látja a felírást a parasztház falán: “Eladó.” Bemegy és mondja a gazdának, hogy megveszi, és ahogy körbetekint, lát mindenféle állatot, disznót, tyúkot, borjút, kecskéket és még három méhkast is. Erre szól a városi, ha megveszem a gazdaságot nekem azok a méhkasok nem kellenek. Nem? Szól a paraszt. Pedig ezek idomított méhek, nem csípnek csak a mézet hordják ide! -de ha akarja,kipróbálhatjuk. Vetkőzzön le meztelenre! -kikötöm magát a diófához, kiengedem a méheket és ha egy is megcsípi, megkapja a gazdaságot ingyen! A városi beleegyezik és hagyja magát kikötni a diófához. A paraszt tovább csinálja a dolgát és egy óra múlva odamegy a városihoz. Látja, hogy szegénynek a feje balra lóg, sápadt, gyötrődött az arca… Megkérdi tőle : - No csíptek-e a méhek? Erre rekedt hangon szól a városi : - A méhek nem csíptek, de a borjú, már nyolcszor volt szopni.

Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .