-A nők 15%-a ágyba vihető már az első randin -A férfiak 25%-a szeretkezett már extrém helyeken -A nők 30%-a napozik meztelenül -A nők 40%-a előnyben részesíti a kék szemű, szőke férfiakat A nők 45%-a megtapasztalta már az anális szexet A nők 60%-a a reggeli szexet részesíti előnyben A férfiak 90%-a nem létesít homoszexuális kapcsolatot A nők 95%-a szeretne erdőben szeretkezni A nők 99%-a még soha nem szeretkezett irodában Következtetés: Statisztikailag sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy egy idegen nőt korán reggel az erdő közepén anális szexben részesíts, mint arra, hogy a munkaidő letelte után az irodában kapd el a kolléganődet. Tanulság: Ne maradj bent munka után, mert semmi jó nem sül ki belőle!

Sziasztok! Szegedi Mars tér egyik csarnokában egy ideje ott figyel, egy rendhagyó vevőcsalogató egy halbolt kirakatán. Életnagyságú a kirakaton a reklám. A szemközt lévő tejpiacos nénik képzelem mit élhetnek át minden nap, minden percben.🙂

A bolond elmegy a kuplerájba. - Csókolom, szeretnék kefélni! - És, próbálta már? - Még nem! - Hát, akkor előtte gyakorolni kellene! - És azt hol tudok? - Mondjuk... az erdõben! - Keressen egy odvas fát és azon egy lyukat, és azon tud gyakorolni! - Oké, köszike! Eltelik 1 hét és visszajön a bolond. - Csókolom szeretnék dugni! - Na, és gyakorolt már? - Minden nap! - És milyen hajú lány a kedvence? - A gesztenyebarna. - Rendben! Fel is mennek a szobába és kérdi a nõ. - Milyen pózt kedvel? - Hát azt mikor lehajol, megfogja a bokáját és én hátulról beteszem. Rendben, a nõ lehajol és meg fogja, a bokáját. Ekkor a bolond úgy seggbe rúgja, hogy a nõ összeesik. - Erre kérdi a nõ: - Ez mi volt? - Csak megnéztem, hogy van-e benne darázsfészek!

Csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek. Teletömött 52-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jó arcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kisgyerek himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: - Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá. - Mit akar? – kérdezi az anya -, én nem fogom egy ilyen öregasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel! A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd halkan így szól: - Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!

Egy nő és egy férfi utazik a vonaton. Egymással szemben ülnek csendben egy kupéban. Egyszer a nő egy pillantást tesz a férfi hímvesszőjére, mely nagyon kidudorodik a nadrágban és megszólal. - Uram! Tudta hogy az indiánoknak van a leghosszabb, és a romáknak a legvastagabb farkuk? Drága hölgyem, engedje meg, hogy bemutatkozzam magának : Lakatos Winnetou vagyok!

"Sziasztok ! Kínában is ti jutottatok eszembe egy gyorsétterem mellékhelységében... Inkább nem nyúltam semmihez! 🙂"

- A legutóbbi holdfogyatkozás óta nem pislogtál. - Nyitott szemmel alszol. - Tüsszentés közben sem csukod be a szemed. - Már a harmadik pulóvert készíted el, pedig nem is tudsz kötni. - Csakis földrengéskor állsz nyugodtan, egy helyben. - Az ápolónőnek szuperszámítógépre van szüksége, hogy megmérje a pulzusod. - A kokain lelassít. - 20 mérföldet sétálsz a gyaloglógépen, mikor rájössz, hogy nincs is bekapcsolva. - Az ízlelőbimbóid olyan érzéketlenek, hogy akár forró lávát is iszogathatnál. - Távirányító nélkül gyorsabban váltasz csatornát. - A macskáid Tejszínnek és Cukornak nevezed. - A kávésbögréden egy kávésbögre képe van. - Lekörözöd az Energizer nyuszit. - A mozgásérzékelőkben rövidzárlatot okozol. - Az idegrángásaid látszanak a Richter-skálán. - Segítesz a kutyának kergetni a farkát. - A kávésbögrédre biztosítást kötsz a Lloyd's-nál. - Jövendőbelidet mindenkinek a kávézópartnereként mutatod be. - Napi négy szívrohamot simán kibírsz. - Mindenkit átengedsz a gyalogátkelőn, mire rájössz, hogy otthon hagytad a kocsidat. - Parkolásnál megbüntetnek gyorshajtásért. - Saját fogaiddal őrlöd meg a kávészemeket. - A videofilmeket gyors tekerésben nézed. - Kábel nélkül be tudod bikázni az autódat. - Mások körmét rágod. - 50 méterről le tudod fényképezni magad késleltető kioldó nélkül. - Egy hét alatt három pár teniszzoknit teszel tönkre.

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.